Fotó: Paksa Balázs
Hegyeshalom neve összeforrt a közúti és vasúti határátkelővel. Valószínűleg kevesen vannak, akik nem jártak még itt, azonban a vasúti fővonal, illetve az autópálya mente még a határellenőrzés miatti araszolásban sem sokat enged látni a település kincseiből. Pedig számos látnivalóval büszkélkedhet a falu, mely idén ünnepli első hivatalos említésének 800. évfordulóját: a vele egyidős plébániatemplom szintén az eseménydús századokról tanúskodik.
Ha a templomnál Pozsony irányába fordulunk, pár száz méterre a Lajta jobb parti csatornája, helyi nevén a „Kanális” keresztezi utunkat. A mesterséges folyó lomhán csordogál Mosonmagyaróvár felé, előtte azonban egy horgásztavat táplál: ez a Stettni-tó, a falu egyik legfontosabb agorája. A tó körül létesített barátságos parkban nemcsak a horgászni vágyók gyűlnek össze, itt rendezik a falunapokat, a különféle sporteseményeket, sőt, 2004 óta a Nagyboldogasszony ünnepéhez kapcsolódó lelkigyakorlatot is Kerényi Lajos piarista szerzetes vezetésével. Idén augusztus 12-én várták az elmélyülésre vágyókat a hegyeshalmi lelkinapon: a nagy szél ellenére sokan összegyűltek, még kisgyermekes családok is eljöttek a környező településekről. A rendezvény létrejöttét a község is támogatta.
A hagyományokhoz híven idén is ebéddel várták a résztvevőket: a fák alatt kora reggeltől bográcsban rotyogott a paprikás krumpli a falu lakója, Rembetzky Sándor jóvoltából. „Nem járok templomba – árulja el Sándor –, sőt, kifejezetten hívő sem vagyok. Ennek ellenére nagyon tisztelem a hívő embereket, mert nemcsak mondják a szép dolgokat, hanem meg is teszik. Ezért támogatom a hegyeshalmi lelkinapot, mert mindig is szerettem a jó kezdeményezések mellé állni.” Sándor nemcsak a főzést vállalta, segédkezett a sátor felállításában, a székek elrendezésében és a színpad összeállításában, ahol a gitáros énekkar próbált a lelkinap főszervezője, Paksa Balázs és felesége, Karczub Ágnes vezetésével. Helyükre kerültek a mikrofonok is; a rendezvény hangosítását az egyházközség világi elnöke, Jenőffy Gábor vállalta. Balázs eközben aggodalmasan szemlélte a széksorokat: még mindig sok volt az üres hely, pedig a lelkinap előadója már megérkezett. „Nem baj, ha kevesen vagyunk, a minőség sokkal fontosabb, mint a mennyiség” – vezette be Lajos atya első elmélkedését, melynek végére lassan megtelt a nézőtér. Ekkor viszont Sándor került bajba: lehet, hogy kevés lesz az ebéd?
Az idei hegyeshalmi találkozót „Az igazság szabaddá tesz titeket” mottóval hirdették meg, ezért a piarista szerzetes fogalomtisztázással kezdte előadását. Az igazság a négy sarkalatos erény egyike, ezért először az erénytant ismertette a lelkigyakorlatos közösséggel. Az erények különleges tulajdonsága, hogy begyakorolhatók, és kötelességünk is gyakorolni őket, különösen a hit erényét – hangsúlyozta. Lajos atya szokásához híven személyes történetekkel is alátámasztotta szavait: bár kilencvenéves, még ma is kilenc kórházban vállalja a betegek lelkigondozását, munkája során számos emberrel találkozott és találkozik, számos sorssal, egyedi történettel, megtéréssel, de sajnos a hit elvesztésével is.
„Negyvenöt éve tartunk nagymarosi találkozót, az egerszalóki lelkigyakorlatos tábort pedig harmincnégy éve rendezzük meg – idézte fel Lajos atya a két előadás közötti szünetben a kezdeteket. – Mindig is szerettem volna, hogy a Dunántúlnak is legyen regionális találkozója. Ekkor jött a képbe Szalai Béla barátom, aki Rábapatonáról származik. Béla testvére, Szalai Kálmán Hegyeshalom és a közeli Levél plébánosa: logikus volt, hogy ezekre a településekre essen a választásunk. Eleinte a levéli plébánia kertjében gyűltünk össze, majd 2004-től Hegyeshalomban.” Mivel idén is elkísérte Kerényi Lajost, Szalai Béla is csatlakozott a beszélgetéshez. Elmesélte, hogy bátyját nem volt nehéz meggyőzni: Kálmán atya lelkes támogatással fogadta az ötletet. Most is ott volt a lelkinapon, a gyóntatásban segédkezett Lajos atyának. „Kimondottan családias a hangulat – jegyezte meg Béla. – Ezt nemcsak azért mondom, mert a hegyeshalmi lelkinapra nem járnak tömegek, hanem azért is, mert össze tudom kötni a bátyám meglátogatásával.” Akárcsak Béla, Lajos atya is sajnálja egy kicsit, hogy a hegyeshalmi lelkinap nem vonz annyi érdeklődőt, mint Egerszalók vagy Nagymaros, de nem szabad feladni a lelkesedést, az igét terjeszteni kell.
A második előadás már telt ház előtt hangzott el. Lajos atya idén is azzal biztatott, hogy bár beteg a világ, nem gyógyíthatatlan. Legyünk igazságosak, hiszen ezzel Isten ölelését adjuk át – buzdított a piarista szerzetes. – Legyünk szerethetők, hiszen mindannyian „orvosok” vagyunk, hogy gyógyítsuk a világot. Az előadást meglepetés követte: a szervezők ajándékkal készültek Lajos atyának nemrég ünnepelt kilencvenedik születésnapja és vasmiséje alkalmából. Kifejezetten sokan vettek részt a délután három órakor kezdődő szentmisén is, melyet Benkó Attila győri kórházlelkész mutatott be. „Nagyon szépen sikerült minden – értékelte Paksa Balázs a rendezvényt. – Még az időjárás is kegyes volt hozzánk. Ami a résztvevők számát illeti, csak ennyit mondok: »Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.«”
