Levelei, feljegyzései is a plébániára kerültek, ezek között találta Gyürki László plébános a következő – nyilván sokak érdeklődésére számot tartó – két írást: az öregedés elleni aranyszabályokat és a hozzájuk fűzött megjegyzéseket. Az öregedés ellen szabad harcolnunk, sőt, az sem árt, ha aranyszabályokat választunk és követünk e „harcban”. Ne féljünk a haláltól, ne is gondoljunk rá túl sokat! Gondoljunk inkább a mai napra és a holnapira, és Istentől kapott feladatainkra! Fékezzünk meg minden haragot és felindulást! A felindulás erős csapást jelent a szervezetre, s ezért káros. Ne kívánjuk, hogy körülöttünk minden tökéletes legyen. Ne lázadozzunk szüntelenül a magunk körül tapasztalható hibák és bajok ellen. Ne viaskodjunk örökösen az egész világgal! Ne legyünk kicsinyesek és éles nyelvűek. Szeressük a fiatalságot! Úgy nézzünk rá, mint a virágra, amelyet öntöznünk kell, hogy növekedjék. Ne feledjük, hogy mi némileg már a múlt vagyunk, ők a jövő. Segítsünk az időseken, a lelki magányban és elhagyatottságban élőkön. Meghívunk valakit egy kávéra, talán az életbe hívtuk vissza!
Az emberek irigységén közömbösen tegyük túl magunkat. Egyszerűen arra törekedjünk, hogy jobbak legyünk. Ne legyünk féltékenyek senkire, s ne akarjunk senkin bosszút állni. A gyűlölet méregként tárolódik a szervezetben és megbosszulja magát, sőt külsőnket is elcsúfítja. Igyekezzünk barátkozni: beszélgessünk az emberekkel könnyedén. Ne emlegessük nap nap után betegségünket vagy a szerencsétlenségeket. Sétáljunk el a parkokba, a játszóterekre. Nézzünk szét magunk körül. Vigyünk magunkkal kézimunkát, könyvet. A folyóiratok kicserélése már sok öreget hozott közel egymáshoz. Legyünk kiegyensúlyozottak testben és lélekben! Ez tiszteletet ébreszt a fiatalokban, boldogságot az idősekben. Ha lehetőségeink engedik, utazzunk! Látogassuk meg azokat a vidékeket, amelyeket még nem ismerünk. A turizmus manapság sok szempontból éppen az idősekhez alkalmazkodik.
Kövessük a tévéműsort! A jólértesültség is fiatalít! Keressünk magunknak valamilyen időskori hobbit, kedvtelést, amilyen a bélyeggyűjtés, a színház, a mozi és a találkozók látogatása. Gondolkozzunk el ismerőseinkről, mindazokról, akik nem mi vagyunk, vessünk számot arról, mi mindenünk van, ami másnak nincs. Igyekezzünk széppé tenni otthonunkat, ruhatárunkat. De legfőképpen szeressünk mindent körülöttünk: az utcán a gyereket, a környékbeli időset. Lepjük meg őket néha édességgel, cukorkákkal. Gondolkozzunk el arról az örömről, amely megjelenik majd Isten előtt. Jusson eszünkbe, hogy szeretetünk szerint ítél meg bennünket! Barátkozzunk Istennel! Imádkozzunk azokért, akik már Istenhez távoztak! Élettapasztalataink alapján jól tudunk imádkozni, könnyebben tanácsot adni és vigasztalni. Ne feledjük, hogy az idős ember tapasztalatok kincsesháza lehet, és aranybánya mások számára, ha tapasztalatait jósággal egyesíti…
Ha az ember megöregszik, van ideje, de nincs ereje. Tud gondolkozni, ha tud, de nem tud cselekedni. Szeretne beszélgetni valakivel, de nincs kivel, mert nincs közös témájuk. Várja barátait, de azok kevesen vannak, és ritkán látogatják, mert ők is megöregedtek, meghaltak vagy elfoglaltak. Várja a postást, hátha kap levelet, de ha nem ír, nem is kaphat. Én írok. Sétálna nagyokat, de már nem jó a lába. Másban látja meg azokat a hibákat, amelyek benne is megvannak. Olvasni sem tud sokat, mert gyengül a szeme. Tévézni is keveset ugyanezen okból.
Mi marad számára? Egy kedves imádság a rózsafüzér, amelyet imádkozva végigjárhatja vele Jézus és a Szűzanya életét, mert ehhez még van ereje, szeme és adottsága, csak el kell kezdeni. És szeretheti társait, mert fizikailag rossz szívvel is lehet szeretni, sőt!
