Vincent Gerard Nichols westminsteri érsek, Anglia és Wales katolikus püspöki konferenciájának elnöke, valamint Rowan Williams canterburyi érsek, anglikán prímás október 20-án közös közleményt adtak ki. Ebben leszögezik: az apostoli konstitúció további elismerése annak a lényeges egybeesésnek, amely a katolikus egyház és az anglikán hagyomány között fennáll hitbeli, tanbeli és spirituális téren. A konstitúció olyan kánonjogi struktúrát vezet be, amely lehetővé teszi az egyesülést. Ennek értelmében a csatlakozni kívánó anglikán hívek teljes szeretetközösségre léphetnek a katolikus egyházzal, megőrizve sajátos spirituális és liturgikus hagyományaikat. Az egyedülálló kánonjogi modell lehetővé teszi nős anglikán lelkészek katolikus pappá szentelését.
Történelmi és ökumenikus okok miatt sem a katolikus, sem az ortodox egyházakban nem lehetséges azonban nős férfiak püspökké szentelése tájékoztatott október 20-án a Hittani Kongregáció. Csak nőtlen pap vagy püspök állhat az ordinariátus élén. Az ordinariátus szeminaristáit a katolikus papnövendékekkel együtt képezik ki. Az új struktúra beleilleszkedik az ökumenikus párbeszéd vonalába, amely továbbra is a katolikus egyház egyik prioritása. A kezdeményezés különféle anglikán csoportoktól származik – nyilatkozta William Levada bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa. Erdő Péter bíboros prímás a Vatikáni Rádió kérésére magyarázta és méltatta az apostoli konstitúció jelentőségét. Ebből idézünk:
„Az anglikán egyházban az utóbbi évtizedekben igen jelentős változások mentek végbe, amelyek az egyházi fegyelmet, a hittani szemléletet is erősen érintették. Ezek közül a közvélemény számára talán az egyik legismertebb a nők papsága, illetve püspöki tisztsége. (…) Az anglikán egyháznak eddig sem volt közös hitvallása, és a kálvinizmus felé hajló protestáns irányzatok mellett az episzkopális, illetve a katolicizmushoz közelebb álló irányzatok is mindig jelen voltak körükben. És ha ilyen erős fegyelmi változások történtek az utóbbi időben, akkor érthetően sokakban megfogalmazódott, hogy nekik talán nem ott van a helyük. Ez a válság oda vezetett, hogy több százezres nagyságrendben hívők és sok száz anglikán pap kérte felvételét a katolikus egyházba.”
Az anglikán papok lelkésszé avatását vagy papszentelését mi nem ismerjük el érvényesnek, azonban kérhetik, hogy megkapják a papszentelést a katolikus egyházon belül. Egyedi esetekben erre korábban is volt már példa, például XII. Piusz több ilyen engedélyt adott ki, most azonban egy több mint ötszáz fős lelkészi közösség kérte ezt, s ezért indokoltnak látszott, hogy az anglikán lelkiségnek, liturgikus hagyománynak és bizonyos, a katolikus hittel összeegyeztethető teológiai hagyományoknak is számos elemét megőrizzék azok, akik az anglikán közösségből most a katolikus egyházba lépnek. Ezért vált szükségessé olyan rendelkezés kiadása, amely az ő közösségi életüket a maga sajátosságaival együtt megtartja a katolikus egyház teljes közösségén belül is.
