Persze nem is a sorrend a lényeg, sokkal inkább az, hogy András testesíti meg a választott nép szívből jövő messiásvárását – ő ott van már Keresztelő János tanítványai között –, és mindazokat, akik az első pillantásra, szóra felismerték Krisztust, és követték. Alakja rámutat az apostolok és minden tanítvány elsődleges feladatára is: Jézushoz vezetett másokat, nem csak testvérét, de a pogányokat is (vö. Jn 12,20–22).
Pünkösd utáni élettörténetét csak a hagyomány, illetve apokrif iratok őrizték meg, de ezek történeti hitelessége kérdéses. András a Fekete-tengertől délre, Kappadókiában, Bithiniában, majd Trákiában és Görögország területén, illetve a Fekete-tengertől északra, Szkithiában (a Duna és Don közti területen) hirdette az evangéliumot. Az orosz Őskrónika arról számol be, hogy hittérítő útja során eljutott a Dnyeper mentén a poljanok (keleti szláv törzs) földjére is. Biztosnak látszik a hagyománynak az a része, miszerint András hosszabb ideig a görög városban, Pátrában élt. Időskorában itt szenvedett vértanúságot: megfeszítették, egy X- formában ácsolt kereszten.
