Fotó: Lambert Attila
Hogyan fogadta a kinevezés hírét?
– A meglepetés erejével ért, mert nem gondoltam, hogy ilyen döntés fog születni. Ugyanakkor örömmel állapítottam meg, hogy azok, akik a tanácsot adták, előkészítették Ferenc pápa atyai gondoskodását. Ugyanis tavaly óta az MKPK elnöke vagyok, ezt a feladatot pedig a Budapesthez közelebb fekvő Győrből sokkal könnyebben láthatom majd el.
Győr azért sem ismeretlen Önnek, mert itt tanult, s annak idején nehéz szívvel vált meg a várostól…
– Győr, ahol a bencés gimnáziumban végeztem a tanulmányaimat, nagyon kedves hely számomra. Életem gondolkodásmódját, a kultúrámat, egész emberi mivoltomat meghatározta az ott eltöltött négy év. Szép emlékeim vannak erről az időszakról. Az egyházmegyét nem ismerem, de kötődésem a városhoz talán könnyíteni fogja a tájékozódásomat.
Mély érzések lehetnek Önben a Szombathelyi egyházmegyével kapcsolatban is, hiszen majdnem tíz évet töltött el itt. Sok munkát végzett megyés püspökként. Mire emlékszik vissza a legszívesebben?
– Nem szeretnék túlzásokba esni, de azt bátran mondhatom, hogy az egész tíz évre örömmel emlékszem majd vissza. Mérleget vonni az utókor fog. Azt tanultam a szüleimtől, hogy amit csinálunk, azt teljes szívvel tegyük. Erre törekedtem az elmúlt időszakban, és ez lesz a célom az elkövetkezőkben is. Az embernek ott kell teljes odaadással helytállnia, ahova rendelték.
Ön megyés püspökként nagy hangsúlyt helyezett az emberi oldal kiteljesítésére, a közösségépítést állítva a középpontba…
– Feltétlenül, mert a lelkipásztori munkában a közösségek támogatását tartom a legfontosabbnak. Az egyházmegye papjait ideérkezésemtől arra hívtam, hogy egyrészt egymás között is ápolják a kapcsolatot, másrészt igyekezzenek közösségeket létrehozni a plébánián. Ne csak egy templomi közösség legyen, hanem korosztályok, életállapotok szerint is jöjjenek össze az emberek. Az új evangelizáció feladatát abban látom, hogy minél nagyobb számban alakuljanak olyan közösségek, amelyek nyitottak, képesek arra, hogy megszólítsanak barátokat, munkatársakat, és maguk közé hívják őket. De azt is fontosnak tartom, hogy nagyobb közösségben is közelebb kerüljünk egymáshoz. Az egyházmegyei zarándoklatok mellett ezért hoztam létre az elsőáldozók, a bérmálkozók, az érettségizők találkozóját. Mást jelent egy elsőáldozónak, ha ezerkétszáz társával együtt ünnepel, mint amikor a saját falujában négyen-öten elsőáldoznak. Erre akkor is szükség van, ha nagyobb szervezést, több munkát igényel egy ilyen alkalom. Ám megéri a fáradságot, mert az egyházról így benyomásokat szerezve megtapasztaljuk, miért katolikus, miért egyetemes.
A Szombathelyi egyházmegyét éppen a Szent Márton-év ideje alatt kell elhagynia. Mennyiben érinti ez az ünnepségsorozatot?
– Nem szeretném, hogy bármi is elmaradjon a tervezett programokból. Július 9-én és 10-én tartjuk az egyházmegyei ünnepségsorozat kiemelt eseményét, a nagy Szent Márton Találkozót. Éppen ezért a kinevezést úgy időzítették, hogy ezt még le tudjam vezetni. Utána már csak két-három rendezvény következik, amelyek nélkülem is lebonyolíthatók.
Mikorra várható a győri beiktatása?
– Kármelhegyi Boldogasszony ünnepén, július 16-án, szombaton, a 10 órakor kezdődő ünnepi szentmise keretében kerül majd sor a beiktatásomra a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban.
