A trianguláció a XIII. századi székesegyház- építészet idején érte el legrafináltabb tökéletességét, és ebben a vonatkozásban szinte vetülete volt a komplikációkat kedvelő, de az egész szellemi felépítményt szerves egésszé, egy mindent átfogó nagy rendszerré összekovácsoló klasszikus skolasztikának.
Rendszer a filozófiában, az építészetben is – tehetnénk hozzá. És ezt éreznünk is kell, éreznünk is lehet, ha ezek után belépünk egy gótikus székesegyházba, ahol egy középkori teológus, Canterbury Anzelm szép megfogalmazására gondolhatunk: „Credo ut intelligam, intelligo ut credam.” (Hiszek, hogy értsek…) Itt valóban a hitnek és a gondolkodásnak, a tudásnak, az észnek és érzelemnek páratlan és szinte utolérhetetlen harmóniája teremtődött meg.
S ez nemcsak a legnagyobb alkotásokra, a katedrálisokra igaz, de a legkisebbekre is, s a részekre is. De igen szép példát ad erre nézve a gótikus magyar ötvösművészet csúcsát jelentő Szent László-herma, amelynek elemzését László Gyula végezte el. „A herma nem elszigetelt, muzeális műremek volt – írja -, hanem szerves része a nagyváradi székesegyháznak: a kettő egymás képét és hasonlatosságát példázza. A gótika stílusa ugyanis mindent áthatott legkisebbtől a legnagyobbig. A kisméretű dolgok a nagynak adtak értelmet, a monumentális méretek pedig a kis művekben találták meg otthonos, intim hangulatukat.”Hosszabb tanulmánya végén pedig, a herma részleteinek bemutatása után ezt írja László Gyula: „Amikor az 1950-es években a Magyar Nemzeti Múzeum kiállításán volt, évekig vizsgáltam, mértem, s újból és újból visszatértem hozzá. Egyik alkalommal a méretek felvételekor az lepett meg, hogy több távolság mérése közben nem kellett a körzőt állítanom, mert a távolságok pontosan azonosak voltak. Ez a véletlen indított el azután sorozatnyi új mérést, s ennek végeredményeként ki merem mondani, hogy a herma feje – részben az egész mellkép – körzővel és vonalzóval megszerkesztett építmény. Közvetlen rokona a nagy katedrálisoknak, arasznyi méretekben ugyanazok az arányok, törvények uralkodnak rajta, mint az óriási méretű építményeken.
Ez a herma Győrött négyszáz éve néz, figyel bennünket – négyszáz éve nézzük, figyeljük arcának vonásit, különös tekintetét.
