Álmodik a múlt: Felfelé a pálosok teréről

A Sopronhoz tartozó Bánfalván miután megnéztem a kis középkori Mária Magdolna templomot, elindultam a hegyi templomhoz vezető lépcsőn. nyolcvannyolcat kellett lépnem felfelé, közben hétszer pihenhettem is, miközben tizennégy szent és vértanú kísérte – figyelte? – lépéseimet.
„A kolostorhoz vezető új lépcsőt a pálosok 1717-1720 között építették, viszont a szobrok később, 1729 után készülhettek, mivel ez évben emelték Cortonai Szent Margitot a szentek sorába. A szobrokat valószínűleg Schmeitzer János György, a bajor származású, Sopronban letelepedett kőfaragómester készítette, aki a bánfalvi szobor együttesen kívül a ruszti plébániatemplom tabernákulumának és a soproni Szent Mihály-templom hajdan Jézus születése oltárának is az alkotója” – írja ismertetőjében Méri Edina.

Az is érdekes, sőt több mint különös, hogy tizennégy szobor, amelyek közül már 1875-ben egy sem volt a helyén, hol és hogyan bukkant elő a legkülönbözőbb helyekről. „Szent Anna, Nepomuki Szent János, Szent Borbála, Remete Szent Pál a karmelita rend föloszlatása után a templom sekrestyéjébe kerültek. A Remete Szent Antal-, a Szent József- és a Páduai Szent Antal-szobrok a Mária Magdolna-templomban voltak 1948-ban. Közülük Remete Szent Antalt és Szent Józsefet a kistemplom nyugati homlokzatán egy-egy kőkonzolra helyezték, s ott álltak egészen 1976-ig. A Szent Jeromos- és a Cortonai Szent Margit-szobrok Nagy István, az akkori bánfalvi plébános gyűjtésének köszönhetően 1952-től a templom előcsarnokában kaptak helyet. Mostohább volt a sorsa Alexandriai Szent Katalin és egy ismeretlen mártírnő szobrának. A kolostor egy disznóólának falába lettek beépítve, s az épület bontásakor kerültek elő. A Szent Péter- és a Mária Magdolna- szobrokat a kolostor kerengő udvarában, illetve a kolostortemplom sekrestyéjében találták meg, viszont a Szent Teréz-szoborról csak egy jegyzőkönyv tudósít.”

A felemelkedés jelképei egy időn túli, metafizikai világ felé való szellemi törekvést fejeznek ki. Az ide tartozó képek mind dinamikusak, de ez a dinamizmus más és más jellegű lehet – írja Tánczos Vilmos. Ilyen biztos emelkedést kifejező képek közül való a létra és a lépcső. Jó egy lépcsőn felmenni, mert mindenki kíváncsi, hogy mi van ott fent. És jó onnan visszanézni is. Ezt tettem én is: ez a kép erről szól. Még annyit elárulhatok, hogy akkor is, most is, hogy újra nézem ezt a fényképet, valami különös örömet éreztem. Ezt bárki kipróbálhatja és ellenőrizheti, ha elutazik ide.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.