Álmodik a múlt: Boldogasszony nyomában

A téglasorok alatt olyan fagerenda van beépítve, amely önmagában nem bírná el a terhelést. Mivel azonban a felette lévő téglafallal együtt dolgozik – a fában főleg húzás, az álboltozatként működő téglafalban nyomás lép fel -, a szerkezet a vasbeton elvének előképévé válik, mint ahogyan már a rómaiak is beépítettek fagerendákat összekötésként olyan helyekre, ahol a beton megrepedésétől féltek.” Türje Zala megye északkeleti részén, Sümeg és Zalabér között fekszik. A falu nevezetessége a Tűrje nemzetség által építtetett, Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére szentelt premontrei prépostság és templom. Alapításáról pontos adatunk nincs, de azt tudjuk, hogy 1234 előtt a csornai prépostság filiájaként már fennállt. „A kora gótikus háromhajós, három boltszakaszos épületet félköríves szentélyek zárták, az oldalhajók rövidebbek voltak. A XVIII. században ezeket egyenes záródásúvá alakították, a hajót barokk stílusú boltozattal fedték. A kissé megemelt szentély egyetlen csúcsíves keresztboltozata viszont eredeti formájában látható, ugyanígy megmaradtak a nyolcszögű faragott fejezetű pillérek, a déli mellékhajó falában található 1478-as kő szentségház, és az ugyanekkori kovácsoltvas ajtó.

A téglaépület homlokzatát két saroktorony fogja közre a nemzetségi monostoroknak megfelelően, ezeken négy-négy fiatorony. Sisakjukat Lux Kálmán emeltette az 1920-21. évi renoválás alkalmával. A barokk főkapu felett rózsaablak bocsátja be a fényt a négyszögű pilléreken nyugvó kórusra.” (Ez látszik ezen a képen is.) A templom maga, néhány rövid megszakítástól eltekintve, folyamatosan használható állapotban volt. A XVI. században a protestáns hitre áttért Hagymásy család többször kirabolta, sőt, fel is gyújtotta. A súlyosan megrongált templomot később, a XVII. században rendbe hozták, így újra lehetett benne istentiszteleteket tartani. A Csornával való egyesítés után nagyobb restaurálásba kezdtek, melynek során a romos részeket új falak építésével végleg eltüntették. A templom nyolc új ablakot kapott, falát kimeszelték, a főhajóra és a két mellékhajóra új tető került. A falak belső felületein számos művészeti stíluskorszak követhető nyomon. Ezek közül talán a legjelentősebb az a Szent László-legendát ábrázoló faliképciklus, amely nemrég villanyszerelés közben került elő, s amelyről itt, az Új Emberben egyszer már szóltunk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..