A fiókom alján heverő, harminc évvel ezelőtti jegyzeteket előkeresve, ezt a följegyzést találtam erről a templomról: „A falu főutcájának térré szélesülő középső részén álló egyhajós, tornyos, karzatos, a nyolcszög három oldalával záródó szentélyű templom késő román, XIII. század végi, amelyet a XVI. század végén gótikus stílusban alakítottak át. A torony alatti kapuja 1638-ból való. A szentélyt a hajótól csúcsíves diadalív választja el. A hajót a keresztboltozat két részre osztja. Az egyik, a keleti keresztboltozat záróköve – egy háromszögletű pajzs, benne egy hold látható hatágú csillaggal – azért érdemel figyelmet, mivel azt jelzi, hogy a Hont-Pázmány nemzetség valamelyik tagjának címerével van dolgunk. Ha ez így van, akkor a Hont- Pázmány nembeli László veszprémi püspök (1358-1372) építkezett Berhidán, amit annál inkább megtehetett, mert a falu a veszprémi püspökség birtoka volt.”
A fenti jegyzetből az elején említett indokok bizony nem derülnek ki. A magyarázatért – miért is szeretem ezt a kis templomot – egy kicsit messzebb kell mennem, s Vincent Van Gogh egyik híres képét idézném ide. Az auvers-i templom című képét életének utolsó hónapjaiban festette, már eléggé tépett elmével. (Csakhogy a zárt és tiszta kompozíció, a színek ebből nem sokat árulnak el. Persze a patológus számára ez a kép – a többivel együtt – mást jelent és jelez.) Tájkép ez a festmény, oda sorolandó, csakhogy milyen tájkép! „Megindultságunk abból fakad – írja René Berger -, hogy felfedezzük a szerény falusi templom leple alatt megbújó fantasztikus világot.” A fenti néhány sort nem feledve, elmondhatom, „megindultságunk” abból fakad, hogy felfedezzük a szerény falusi templom „leple alatt" megbújó többszólamúságot. Mintha ezt mondaná, ezt jelezné a tornyon lévő két kereszt is – amihez egy másik felvételen „odavarázsolta” a teleoptika az apszison lévő harmadik keresztet is. Három kereszt mit jelent, tűnődtem el? Talán a háromszólamúságot. Talán, de szólhat ez bármi másról is.
