Álmodik a múlt: Milyen fű és virág?

Mi ez, amit látok? A szétszórt virágok talán margaréták, de ami mellette van a földön, azok mik lehetnek? Nem nyilak, nem szögek, hanem – füvek. Csakhogy milyen füvek? Vasfű. Ipolyai Arnold Magyar Mytológiájában idézi Beythe István 1583-as Appendixének azt a részletét, amely erről a főről szól: „Gentiana cruciata, magyarul Szent László király füve, azaz sancti Ladislai regis herba: azt mondják, e király idejében súlyos dögvész pusztított egész Magyarországon. László könyörgésével kieszközölte Istentől, hogy azt a növényt, melyet magasba lőtt nyílvesszője aláhullva eltalál, e nyavalya gyógyítására alkalmassá tegye. Állítólag a keresztfőre hullott, s ezzel azután kigyógyította alattvalóit a ragályból.”

A monda népszerűségét bizonyítja – írja Magyar Zoltán -, hogy „a Gentianát a németek is Ladislaikrauz néven ismerik.” Luby Margit 1954-ben, tehát 400 évvel később még hallotta és lejegyezte a Szent László füvével kapcsolatos mondát Ajakon (Szabolcs-Szatmár megye), a negyven éves Votyku Imrétől: „Szent László uralkodása alatt történt sok harcok után, hogy a temetetlen hullák megfertőzték a levegőt. Szent László serege közt dögvész támadt és hullottak a katonái, az emberei. Ő fohászkodott, hogy küldjön az Isten neki segítséget és mentse meg a seregét. És látomása volt. Egy angyal jelentette neki, hogy nyilát lőjje ki. És Szent László így is cselekedett, és elkísérte nyilát arra a helyre, ahol az megállott, és a nyíl hegyére a füvek levele ráhúzódott. És majd a népnek azt adta orvosságul. Teát főztek belőle, azt itták, és a seregéből elmúlt a dögvész.”

A csodás gyógyításról szóló feljegyzéseket hosszan lehetne sorolni, de nem teszem, hiszen Magyar Zoltán mindent összegyűjtött könyvében (Szent László a néphagyományban. Budapest, 1988.). Csupán csak egyik megjegyzését idézem. Mádai Gyulára hivatkozva azt írja egyik jegyzetében, hogy Bükkszentkereszten ma is ismerik Szent László füvét, melyet a megvágott sebre téve használnak. Ez pedig az elején már említett vasfűre jellemző. Akkor a kettő egy? Vagy eggyé olvadt? Válasz és felelet helyett térjek vissza az elején említett kép részletéhez, amelyet sokat és sokszor láttam. A Gömör megyei Rimabányán látható falkép második jelenetén – ez a csata jelenete -, és a birkózás jelenetén a földön látható fűszálak – ha valóban azok -, egészen különösek. Nagy, kampós vasszegekre hasonlítanak. Ez lenne a vasfű vagy a Szent László füve? Lehet, bár ebben még most sem vagyok egészen biztos. Abban viszont igen, hogy nem véletlenül festette ide az ismeretlen piktor.