Álmodik a múlt: Milyen fű és virág?

Mi ez, amit látok? A szétszórt virágok talán margaréták, de ami mellette van a földön, azok mik lehetnek? Nem nyilak, nem szögek, hanem – füvek. Csakhogy milyen füvek? Vasfű. Ipolyai Arnold Magyar Mytológiájában idézi Beythe István 1583-as Appendixének azt a részletét, amely erről a főről szól: „Gentiana cruciata, magyarul Szent László király füve, azaz sancti Ladislai regis herba: azt mondják, e király idejében súlyos dögvész pusztított egész Magyarországon. László könyörgésével kieszközölte Istentől, hogy azt a növényt, melyet magasba lőtt nyílvesszője aláhullva eltalál, e nyavalya gyógyítására alkalmassá tegye. Állítólag a keresztfőre hullott, s ezzel azután kigyógyította alattvalóit a ragályból.”

A monda népszerűségét bizonyítja – írja Magyar Zoltán -, hogy „a Gentianát a németek is Ladislaikrauz néven ismerik.” Luby Margit 1954-ben, tehát 400 évvel később még hallotta és lejegyezte a Szent László füvével kapcsolatos mondát Ajakon (Szabolcs-Szatmár megye), a negyven éves Votyku Imrétől: „Szent László uralkodása alatt történt sok harcok után, hogy a temetetlen hullák megfertőzték a levegőt. Szent László serege közt dögvész támadt és hullottak a katonái, az emberei. Ő fohászkodott, hogy küldjön az Isten neki segítséget és mentse meg a seregét. És látomása volt. Egy angyal jelentette neki, hogy nyilát lőjje ki. És Szent László így is cselekedett, és elkísérte nyilát arra a helyre, ahol az megállott, és a nyíl hegyére a füvek levele ráhúzódott. És majd a népnek azt adta orvosságul. Teát főztek belőle, azt itták, és a seregéből elmúlt a dögvész.”

A csodás gyógyításról szóló feljegyzéseket hosszan lehetne sorolni, de nem teszem, hiszen Magyar Zoltán mindent összegyűjtött könyvében (Szent László a néphagyományban. Budapest, 1988.). Csupán csak egyik megjegyzését idézem. Mádai Gyulára hivatkozva azt írja egyik jegyzetében, hogy Bükkszentkereszten ma is ismerik Szent László füvét, melyet a megvágott sebre téve használnak. Ez pedig az elején már említett vasfűre jellemző. Akkor a kettő egy? Vagy eggyé olvadt? Válasz és felelet helyett térjek vissza az elején említett kép részletéhez, amelyet sokat és sokszor láttam. A Gömör megyei Rimabányán látható falkép második jelenetén – ez a csata jelenete -, és a birkózás jelenetén a földön látható fűszálak – ha valóban azok -, egészen különösek. Nagy, kampós vasszegekre hasonlítanak. Ez lenne a vasfű vagy a Szent László füve? Lehet, bár ebben még most sem vagyok egészen biztos. Abban viszont igen, hogy nem véletlenül festette ide az ismeretlen piktor.

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .