A reformáció után, az 1560-as években a katolikus falu unitárius vallásra tért, a templom is unitárius templom lett. Az unitáriusok 1804-1806 között megmagasították a tornyot, ekkor kapta egyszerű, késő barokk vakolatarchitektúráját. Belül, a hajó északi falán 1973-ban kerültek elő falképmaradványok. Ezen freskók feltárására 2006 áprilisának első hetében került sor, és hála a Homoródkarácsonyfalváért Alapítványnak, az ő anyagi támogatásukkal ma (a szentély kivételével) mindent restauráltak.
Az északi falon a Szent László-legenda freskóciklus alatt Jézus születése, Szent Ilona császárnő és a Háromkirályok hódolata látható. Ez utóbbi egyik részlete a Veronika kendője, amelyhez hasonlót csak a Garam menti Zselíz templomában láttam. Veronikának legendás története igaz, hogy egyházi eredetű, amely szerint kendőjét a Golgotára tartó Krisztusnak nyújtotta át, de a Biblia könyvei nem ismerik a kálváriának ezt a szereplőjét. „Az úgynevezett apokrif – nem hiteles – újszövetségi könyvek azonban tudnak erről az egyszerű nőről, aki a kereszt terhe alatt verejtékező Krisztusnak átnyújtotta kendőjét, amelyen a legenda szerint – mikor visszakapta – jutalmul kirajzolódtak a Megváltó arcvonásai. A legenda nyomai már a VI. században feltűnnek, s a XV. században belekerült a keresztúti ájtatosságba is, annak hatodik állomásaként, s mint jelkép bevonult a költészetbe is” – írja Szilágyi István.
XVI. Benedek pápa a Veronika- kendő üzenetének azt nevezte, hogy „a hívőnek mindig Krisztus arcát kell keresnie, vagyis a vele való személyes találkozást. Mert a kereszténység lényege éppen ez a személyesség. Ahogyan a Deus caritas est kezdetű enciklikában fogalmazott, annak kezdeteinél ugyanis nem valami elvont eszme áll, hanem a találkozás egy eseménnyel, egy konkrét személlyel. A Veronika-kendő éppen ennek a konkrét eseménynek lehet beszédes tanúja a hit szemével rátekintő zarándok számára.”
