Ilyen szomorú templomot keveset láttam: sem ajtaja, sem ablaka, belül teljesen kifosztva. Csak galambok röpködtek kedvükre. Hogy milyen lehetett az ország a tatárjárás után, a látottak alapján el tudom képzelni.
A falu feletti magaslaton álló, szebb napokra emlékező, katedrális nagyságú templomot a XIII. század legelején építtette valószínűleg az egyik legkorábbi kívülről jött nagybirtokos, Kácsik Simon családi monostori templomnak, amely azonban ezt a célt nem sokáig szolgálhatta, mert alapítója belekeveredett a Gertrúd királynő megöléséhez vezető összeesküvésbe. Kácsik-nembeli Simon bán Bánk bán veje volt. Ismert az összeesküvés és a királynő megölése is. Mivel Gertrúd királynénak meggyilkolásában részt vett Simon bán, javait és birtokát mind elvesztette. Így lett Harina az erdélyi püspöké.
„A román stílusú, háromhajós épület meredek tetőzetű középhajója messze kimagasodik a mellékhajók közül, ez utóbbiak elé viszont egy-egy háromemeletes harangtornyot építettek úgy, hogy a tornyokkal egy síkba esik a főhajó nyugati homlokzata. A főhajó megoldása egyedül áll a középkori Magyarország román kori építészetében.
A templom főbejárata félköríves, bélletes (egy hasonló bejárat a déli oldalon is helyet kapott), felette, az emelet szintjén úgy a hajó homlokzatán mint a tornyokon kettős ikerablakokat, a hajó második emeletén körablakot, míg a tornyok ugyanezen szintjén hármas ikerablakokat alakítottak ki. Az egyes szinteket jól jelölik a gyámköveken nyugvó félköríves frízek. A tornyok közül a délinek ép a legfelső szintje (mely itt is hármas ikerablakokkal ékes), északi párja helyét egy stílusban messze elütő későbbi toldás foglalja el. A főhajó keleti végénél kurta félkörívvel záródik a szentély. A templombelső különlegessége a hajókat elválasztó pillérek változatos kiképzése; ezekből a tornyok felőli pár nyolcszögletes, a középső hengeres, a szentély felőli páros pedig négyszögletes alapú. Nem szokványos megoldás a karzat oldalt való elhelyezése sem.
A templom déli nézete a legszebb. Itt érvényesül a legváltozatosabban a torony – melynek sisakja eredetileg kő volt -, a meredek főhajó, a mellékhajó és a főszentély tömegritmusa” – írja egyik tanulmányában Entz Géza.
A község nevét először IV. Béla 1246-i oklevele említi. Az 1850-es adatok szerint a faluban 159 ház és 724 lakos volt, akiknek fele szász és fele román. Magyarok csak huszonhatan voltak. Száz év múlva, 1944-ben 199 ház állt 904 lakossal, akiknek közel fele evangélikus szász volt. Ha igaz, mára már minden szász elfogyott (áttelepült, aki volt), és a templom üresen áll. A szászoknak a faluból való kiköltözését követően magára hagyott templom sorsa egy időre megpecsételődött.
Régen jártam a faluban, de készülök meglátogatni. Mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy most kik használják, mert azt olvastam, hogy 1999-ben restaurálták.
