Az az erő, amely egyéniségéből árad, átível a hosszú évtizedeken, mert magában hordozza az alapvető keresztény tanúságtétel egyértelmű bizonyosságát – hangsúlyozta a szentmisét bemutató Erdő Péter bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke. A zsúfolásig megtelt esztergomi bazilikában jelen volt Juliusz Janusz apostoli nuncius, aki ezen a május 8-i napon ünnepelte püspökké szentelésének tizenötödik évfordulóját. A püspöki konferencia tagjai közül részt vett a szertartáson Paskai László bíboros, Bábel Balázs érsek, Spányi Antal és Kiss-Rigó László megyés püspökök, Székely János, Udvardy György, Ladocsi Gáspár és Cserháti Ferenc segédpüspökök, valamint a diplomáciai testület és a közélet számos képviselője. A homíliát Veres András szombathelyi megyés püspök mondta. Akkor is jó itt lenni, ha a kora középkori, virágzó Esztergomra, s akkor is, ha a török dúlta városra gondolok – mondja egy délvidéki, huszonnégy éves fiatalember, Szabó Tibor, aki Óbecséről háromszáz kilométert kerékpározott, hogy részt vehessen az ünnepi szertartáson. A helyi plébános, Pósa László atya áldásával indult neki az „anyaországba” vezető útnak, ahol – ellentétben szülőhelyével – „mindenütt magyar szót lehet hallani”. „A pedált hajtva, néha, amikor körbetekintettem a tájon, örömömben, hogy itt lehetek, el is érzékenyültem” – mondja némi szégyenlős büszkeséggel a hangjában. Tibor, a Pannonia Sacra Katolikus Általános Iskola kerékpáros csapatához csatlakozva érkezett Mindszenty sírjához. A budapesti iskola tanulói közül 2001 óta minden évben egyre többen vállalják a hegyeken át vezető utat, hogy erőfeszítésüket felajánlják iskolájukért, Magyarország lelki felemelkedéséért, s a bíboros oltárra emeléséért. A kezdeti harmincöt jelentkezővel szemben az idén már – a szülőkkel és tanárokkal együtt – kétszázötvenen vágtak neki az emelkedőknek és lejtőknek, hogy végül a „találkozási pontra” érjenek.Az országos Mindszenty-zarándoklat résztvevői közül többen gyalogosan vagy kerékpárral tették meg az esztergomi Várhegyre vezető utat. A buszokkal korábban érkező hívek a szentmise előtt még megcsodálhatták a hajdani királyi város páratlan panorámáját, emlékezetükbe idézhették a viharos történelmi korok gyászos vagy dicső emlékeit. A találkozási pontra, ahol a képzeletben, de a valóságban is egymásra lelhetnek az utak vándorai. Esztergomban keresztezi egymást a Mária-út észak-déli és kelet-nyugati ága, ez az a hely, ahonnan széttekintve, lelki szemeinkkel megláthatjuk a távolodó, de a közeledő zarándoktársainkat is. Merva Eszter idáig kísérte el Mariazellbe tartó társai egy csoportját, de már a Csíksomlyó felé tartó gyaloglókra gondolt, akikhez kerékpáros csoportjával majd ő is csatlakozik. A magyarországi Mária-kegyhelyeket „megjárt”, saját készítésű zarándokbotjára támaszkodva Szabó Tamás, a Mária Rádió elnöke a pápa szavaira emlékeztet. Ma úgy élnek az emberek, mintha nem lenne Isten… Nem lenne jobb az életünk, ha úgy élnénk, mintha lenne?! A magyarországi társadalom szétesettségét, engesztelhetetlenségét is az okozza, hogy nem gondolkodunk távlatokban, mindennapjainkat nem járja át a keresztény gondolkodás… Akár egy politikusnak is érdemes volna elindulni a zarándoklatra, mert az ország vezetése, irányítása szent dolog. Ehhez a feladathoz az Isten, a Szűzanya segítségét is kérni kell – veszi át a szót Varga Mihály, aki a váci zarándokcsapat zászlóvivője. Helyeslően mosolyog, mert mint mondja, a fáradtságtól többre nem képes, Csorba Krisztina, aki tizennégy társával együtt az imént érkezett meg az éjszakai zarándoklatról. A Békásmegyerről induló lányok az útpadkán ülve gyűjtenek további erőt, s hamarosan együtt indulunk az ország legnagyobb templomába, hogy részt vegyünk az ünnepi szentmisén. Mintha az imént hallottakkal csengenének össze Veres András szombathelyi püspök homíliájának gondolatai. Mindszenty bíboros 1956-ban elhangzott szavait idézi: „Maga a politizálás ma másodrendű ügy: a nemzet léte és a mindennapi kenyér a mi gondunk…” Nem várhatunk ölbe tett kézzel a csodára, hanem tehetsége és lehetősége szerint mindenkinek részt kell vállalnia a nemzet sorsának jobbra fordításában. Erkölcseinkben megújulva nemcsak magunkat, hanem embertársainkat is fel kell rázni, hogy megszűnjék a kifinomultabb módon, de a mai napig élő hit- és egyházellenesség. „Nekünk, ma élő magyaroknak is szükségünk van olyan egyházi és közéleti vezetőkre, püspökökre és politikusokra egyaránt, akik Mindszenty bíboros ars poeticájának jegyében élnek, vagyis: Állnak Istenért, egyházért, hazáért!” A szentmise végén az ünnepi szertartás résztvevői Mindszenty József boldoggá avatásáért imádkoztak, majd levonultak az altemplomba, ahol megkoszorúzták a hős lelkű bíboros sírját.
