Szalay Lajos életútja korának jellegzetes magyar művészsorsa. Helyszínei a Heves megyei Tarnadob, a miskolci Fráter György Gimnázium, a budapesti Képzőművészeti Főiskola, majd Párizs, Argentína és az Egyesült Államok.
Tehetsége hamar felszínre került és ki is bontakozott. Amikor 1946-ban elhagyta az országot már kiállítások, díjak és három jelentős könyv állt a háta mögött. A szülőföldtől azonban sohasem szakadt el, ahogy ő fogalmazott: mindenkor itthonról lélegzett. Vagyis negyvenkét évig fél tüdővel! Az itthon is élés nagyszerű példája az 1956-os forradalom és szabadságharc dicsőségét és drámáját feldolgozó művei. Az 1966-ban New Yorkban kiadott Genezis című kötetének százhuszonnégy lapja komoly nemzetközi rangot adott neki. Előbb Párizsba költözött ismét, majd hazajött és 80. évében tért haza végleg. Miskolcon telepedett le, ahol 1992-től – ekkor kapott Kossuth-díjat is – még három évig saját állandó kiállítását is láthatta.
Művészetének mára már szinte osztatlan sikere van. Annak ellenére, hogy azok nem kellemes látványt nyújtó „szép képek”. Szépségük és értékük abban van, hogy megmozgató, állásfoglalásra késztető művek. A történelem és a Biblia nagy alakjait, valamint az egyszerű embereket is megörökítő életmű eddigi legteljesebb összeállítása tekinthető meg március 22-ig a Kogart Ház centenáriumi kiállításán.
Szalay Lajos munkássága jól példázza, hogy az igazán nagy művészek nem rendszereket, nem irányzatokat szolgálnak, hanem magát az embert. Az ő képein mindig ott van az ember. Sokszor az Emberfia is. A történelmen megszakítás nélkül végigvonuló Káinokat és Ábeleket ábrázolt.
Szalay nagyságának titka az, hogy a bravúros rajzkészsége kivételes képzelőerővel párosult. Mondandóját erős szociális érzékenységgel és határozott erkölcsi állásponttal vetette papírra. Nagyszerű tömörítő ábrázolással tudta a múltat, a jelent és a reményt, valamint a fájdalmat és a felemelő szenvedést egy lapra helyezni. Művészete a küzdelmes élet dicsérete. A valóság ábrázolásával a létezés lényegére mutat rá, az ember kibontakozását segíti elő. Ez az életmű hódolat a Teremtés előtt. Képei a Lélek hatalmáról szólnak. Nagyrészt tollrajzokkal készült, így Szalay Lajos a magyar grafikát helyezte képzőművészetünkben egyenrangú műfajjá a festészettel és a szobrászattal. Évfordulóján tisztelő csodálattal hajtunk fejet a magyar rajzművészet páratlan alakja előtt.
