A pünkösd szép tavaszünnep is. A természet ekkorra már megújul. A tavaszi virágok egy része elvirágzik. Környezetünk, a határ, az erdő és a rét már teljesen zöldbe öltözik. A falusi ember – a tavaszi munkák közben és az ünnep okán is – megáll, erőt gyűjt, és már a következő nagy munkákra, a nyárra készül.
A keresztény egyházakban az ünnep a húsvét utáni hetedik vasárnapon kezdődik, és másnap, hétfőn zárul le. Az emberek ezt a szép szakrális ünnepet évszázadok óta virággal köszöntik. A tavaszvirágok közül a főszerep – az ünnep nevét is magán viselő virágnak – a pünkösdi rózsának jutott. Pünkösdkor szép kis templomunk is szinte mindig megújult, kivirágzott. A szentmisén – vallásos emberek lévén – mindig jelen volt a falu apraja-nagyja. Csak az élőhalottak hiányozhattak.
Pünkösdkor Kishartyánban mindig körmenetet tartottunk a templom körül. A Szentlélek eljövetelére utaló lángnyelveket a pünkösdi rózsa szirmaival – azok szórásával – helyettesítettük. Néhányszor előfordult az is, hogy fehér galambot röptettünk, ami évszázadok óta a Szentlélek szimbóluma. E szép tavaszi ünnepre a falu házait, lakásait, az utcára néző kerítéseket zölddel díszítettük.
Településünkön hagyomány volt a pünkösdvasárnapi búcsú is. Kora reggel a település lakosságának számottevő része – imádkozva és énekelve – Mátraverebély-Szentkútra vagy a Karancs-hegyi kápolnához indult. Ott szentmisén vettünk részt. Az oda és vissza körülbelül tizenöt kilométeres útról késő délután érkeztünk haza. Év közben a karancssági szentkúthoz is eljutottunk. Ezek az események összekovácsolták a közösséget.
Nagymamámtól és édesanyámtól hallottam, hogy körülbelül a harmincas évek közepéig a község legényei pünkösdkor virtusból megküzdöttek a falu pünkösdi királyságáért. Ez évszázados szokás volt. Ügyességi versenyt rendeztek, nehezített feladatokkal. Ilyen volt a tuskócipelés és a fahasábdobálás. A győztes egy éven át meghívást kapott a mulatságokra, a lakodalmakra, és ingyen ihatott a falu kocsmájában is. A kontót a község elöljárósága állta. A verseny egyben a legények felavatását is szolgálta.
Az írásom címe Balassi Bálint Borivóknak való című versére utal. Ennek első versszaka a következő: „Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje, / Mindent egészséggel látogató ege, / Hosszú úton járókat könnyebbítő szele!” A Balassi-vers a pünkösdről, a tavaszról és a katonák között akkor szokásos pünkösdi királyválasztásról is szól.
Kis falumban e nap mindenkit magával ragadott. Az „atyafiak” hagyományosan pünkösdi bált is szerveztek. Kivilágos-kivirradtig roptuk a táncot. Így vált teljessé az ünnep.
Szülőfalumban pünkösdkor ma már csak szentmisét tartanak. Hálás vagyok a sorsnak, hogy annyi szépséget megérhettem.
Bartos József
