Áldássá lenni egymás számára
Fotó: Nagy Ferenc

 

Nyolcadik alkalommal rendezték meg a pálferis nyári tábort, ezúttal július 17. és 23. között a Balaton partján, Révfülöpön. Az egyhetes közösségi együttlét központi gondolata a megújulás volt.
A tábort létrehozó közösség Pál Ferenc lelkipásztor keddi mentálhigiénés előadásai köré szerveződött, emiatt a homogén katolikus közösségekhez képest jóval nyitottabb a más felekezetekhez tartozó keresztények és a keresők felé egyaránt. Ez a jellege a hét csúcspontjának számító, Pál Feri atya által bemutatott szombat esti szentmisén is megmutatkozott. Akár hívők vagyunk, akár nem, közösséggé lehetünk, ha a többiek meggyőződését tiszteletben tartva veszünk részt a szentmisén – fogalmazott a szertartás kezdetén Pál Ferenc. A tábor lelki motorjának számító lelkipásztor rámutatott: Jézus legnagyszerűbb, legfelfoghatatlanabb ajándéka az Eucharisztia, s ezáltal a szentmise, amelybe mindannyian bekapcsolódhatunk.
Szentbeszédében Pál Ferenc Jézusnak a búzáról és a konkolyról szóló, Máté evangéliumában olvasható példabeszédéből indult ki. Jézus szavait hallatlan egyszerűség és ugyanakkor árnyaltság jellemzi. Világosan kimondja, hogy van jó, és van rossz, majd rögtön ez­után kifejti, hogy a jó hatalmas kincs, amelyért érdemes vállalni a belső küzdelem feszültségét – hangsúlyozta a szónok.
Pál Feri ezután a jó négy különböző fajtájáról beszélt, amelyek mindegyike a miénk lehet, ha a természetük szerint viselkedünk. Az első az új jó, amelyre rácsodálkozhatunk, amellyel gyermeki kíváncsiságunk betelhet. Általában a hozott jót erőltetjük egymásra, és az új jót, amely egy-egy találkozás során létrejöhet, hajlamosak vagyunk nem észrevenni. A lelkipásztor példaként említette, hogy amikor az albát felvette, az egyik konyhai dolgozó azt kérdezte tőle: „Színdarab lesz?” Feri elképedt arcát látva utóbb hozzátette: „Van humorérzéke?” Így születik meg az új jó, amikor egy szokatlan – akár kellemetlen – dolog felszínre hoz valami korábban nem ismert jót. A lelkipásztor egy másik példát is hozott: Mentálhigiénés szakemberek, lelkivezetők beszélgettek egymás között, s az egyikük arról számolt be, hogy a kliense nagy ostobaságot követett el, mire ő jól lehordta, s ezzel gyakorlatilag elvágta a beszélgetés fonalát. Ezt később nagyon megbánta, hiszen így ellehetetlenítette a kettőjük közötti kommunikációt. Később egy szituációs játékban belehelyezkedett a kliense szerepébe, s amikor a mentálhigiénés szakember azt kérdezte tőle: „Miért látta úgy, hogy ez a legjobb megoldás?”, egymás után sorolni kezdte a viselkedését magyarázó okokat. Ekkor vált képessé arra, hogy túllépjen a kliense által elkövetett ballépésen.
A jó második fajtája az, aminek egyszerűen csak teret adok magamban, engedem, hogy érvényre jusson – folytatta Pál Feri. Bár zsigeri vágy él bennünk az után, hogy győzzünk – világhírű úszónk, Hosszú Katinka ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: amikor feláll a startkőre, kiengedi magából az állatot –, mégis létezik olyan győzelem, amelyhez nem a másik legyőzésén keresztül vezet az út. Jézus ugyan­is már győzelmet aratott, mi pedig abban a reményben élünk, hogy ez a jó érvényre jut. Jézus jól tudja, hogy nyerni akarunk. A mi győzelmünkkel kapcsolatban a kérdés mindig az, hogy a jó csapatban játszunk-e. Ha képesek vagyunk időről időre megtalálni a győztes csapatot, akkor senkit sem kell legyőznünk, s akkor mi magunk is győztesek leszünk. Vagyis nem kell legyőznünk a konkolyt, csupán tudnunk kell, mi a konkoly, és mi a búza – magyarázta a mentálhigiénés szakember.
Pál Feri ezután arról a jóról beszélt, amely szabadon születik meg bennünk. Nemrégiben egy cég magyarországi régióvezetője eljutott a szónok egyik előadására, amely olyan nagy hatással volt rá, hogy ezt követően meghívta az előadót a vállalat egyik nagy rendezvényére. A menedzsert lelkesedése odáig vezette, hogy mentálhigiénés képzésre is akar jelentkezni.
Pál Feri végül a jónak arról a fajtájáról beszélt, amely mély belső vágyból születik meg. Olyan ez, mint amikor az ember szerelembe esik, s mindig ezzel a jóval akar lenni. A jónak ebben a fajtájában nincs semmiféle harc: csak azt akarom, ami most bennem van – magyarázta az előadó.
A szentmise végén látható módon megmutatkozott a szertartás nyitottsága és szelíden missziós jellege: Pál Feri egy rövid imádságban Isten áldását közvetítette mindazok felé, akik az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus kegyelmében valamilyen oknál fogva nem tudtak részesedni. A hosszan kígyózó sorok megmutatták, mekkora igény van erre.
A révfülöpi eseményen mintegy négyszázan vettek részt az ország különböző részeiből. Nemcsak a harmincas-negyvenes éveikben járók, hanem fiatalabbak és idősebbek is eljöttek, sőt jó néhány család is. A táborban leginkább önismereti programok várták az érdeklődőket, de voltak művészeti jellegű és vízi sportos foglalkozások, illetve különböző vetélkedők is. A napindító reggeli imára a szálláshelyhez tartozó stégen gyűltek össze a korán kelők. A táborlakók a hét során megismerhették a Balaton-felvidék csodálatos tájait, és természetesen a fürdőzésre is hagytak időt a szervezők.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..