A szentmise elején a legkisebbek köszöntője után egy nagyapa, Varga József emlékezett nagyszüleire. Tanúságot tett arról, hogy a nagyszülői szeretet megtapasztalása nagyon fontos élménye egy gyereknek, megalapozza a szeretetre való felnőttkori képességét. Egy kisgyerek nagyon sok pozitív élményt elraktároz, továbbvisz magával felnőttkorába a nagyszülői házból, amire mindig örömmel emlékszik vissza.
A főpásztor beszédében elmondta: a nagyszülő és családja közötti kapcsolat mindkét fél számára nagyon sokat tud adni. Ezért ne engedjük, hogy a családi légkört sérelmek, szemrehányások mérgezzék meg. Egy nagyszülő már felnevelte a gyermekeit, kijárta az élet iskoláját, és végigjárta a gyermeknevelés akadályokkal teli útját, ezért másképpen szeret, mint egy szülő. Nem jobban vagy rosszabbul, hanem máshogyan: önfeledtebben, rajongóbban, feltétel nélkül, bölcsebben. „A nagyszülők legnagyobb érdeme és szerepe az imádság, bármilyen életállapotban élnek, betegen vagy egészségesen, munkában vagy otthon töltve napjaikat, ezzel adják a legtöbbet családjuknak” – hangsúlyozta a püspök. „A fiataloknak mindig szükségük van a nagyszülők imájára.”
A főpásztor örömmel beszélt arról is, hogy az új alkotmány kiemelt védelemben részesíti a házasságot mint a férfi és a nő legalapvetőbb és legtermészetesebb közösségét és az ezen alapuló családot. Ez megegyezik az egyház álláspontjával, amely a családok megerősítését ebben az évben különösen is célul tűzte ki.
A szentmise végén a püspök egyenként megáldotta az időseket.
