„Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött”

Fotó: Lambert Attila

 

Az aláírókat levélben üdvözölte Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke. A protokolláris eseményt személyes emlékezésekkel, sőt még Zorán- és Bródy-dalszövegekkel is színesítették az aláírók.
Császár István néhány mondatban visszatekintett az ELTE jogelőd intézményének 1635-ös nagyszombati megalapítására, majd további, részben szombathelyi, részben kőszegi és zalaegerszegi példákkal igazolta, hogy az egyházi szemléletben régen és ma egyaránt mennyire fontos szerepet kapott az oktatás, a kultúra ügye.
Mezey Barna, mintha összebeszéltek volna, szinte ott folytatta, ahol a kormányzó befejezte: arról beszélt, mennyire büszke az ELTE a múltjára; arra, hogy a legrégebben működő magyarországi egyetem, és a tehetséggondozás első hazai mecénásának nevezte az alapító Pázmány Pétert. Pázmány a három részre szakadt XVII. századi ország kilátástalannak tűnő viszonyai közepette ráébredt, hogy Magyarország sorsa függ az elitképzéstől, s hogy ez hosszú távon mindennél kifizetődőbb – és a történelem őt igazolta. Az ELTE az alapító nyomdokain járva mindig partnereket, szövetségeseket keres e feladat minél jobb ellátásához, a hálózatok világában ugyan­is csak így lehet versenyképesnek maradni. Az integrációs megállapodás aláírását ezért most újabbak követik az egyházmegyével, a Győri Hittudományi Főiskolával, a szakkollégiummal és az egyetemi lel­kész­­séggel, ami portfolióbővülést jelent az ELTE, és kínálatbővülést a diákjai számára, tette hozzá.
Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke rövid levelének felolvasása után aláírták a három megállapodást, majd Lukácsi Zoltán beszéde következett. Ő egészen személyesen szólt: kedves szavakkal idézte fel az ELTE-n töltött öt évét (ahol diplomáit és doktorátusát szerezte), azt a szellemi tágasságot, amelyet ez a multi- és universitas jelentett az életében. Egy katolikus intézményt képvisel, és ő a katolikus jelzőt mindig az egyetemesség értelmében használja – hangsúlyozta –, ezért különösen jelentős lépésnek tartja, hogy az ELTE és a győri főiskola, ez a két, egyetemességre törekvő intézmény az együttműködés mellett döntött. A főiskola kicsiny intézmény, amely számára roppant sokat adhat a „nagy testvér” támogatása, de biztos abban, hogy ők is színesítőleg tudnak hozzájárulni az együttműködéshez. Az ilyen alulról jövő szövetségek viszik előre az egyetemek ügyét, és nem a felülről elhatározott átszervezések, adminisztratív beavatkozások, ez erős meggyőződése – tette hozzá végül.
A zárszót – és egyben az alkalom „legpoposabb” beszédét – Németh Norbert mondta. Már rögtön azzal, hogy Zoránt idézve – „és egy kicsit benne vagyok én” – utalt az együttműködési megállapodásokban kollégiumigazgatóként és egyetemi lelkészként játszott saját szerepére. Majd arról beszélt, hogy az evangélium nemcsak egy bizonyos kultúrát épít, hanem más területeket is átjár. A szakkollégium például keresztény értékeket valló diákok tudományos elmélyüléséhez járul hozzá, és igyek­szik eloszlatni az egyházi felsőoktatási intézményekkel szembeni előítéleteket. A lelkészség pedig többek között nyitott programokkal, keresztény világnézeti kurzusokkal próbálja felkelteni a nem vallásos diákok érdeklődését is (nemrég volt az ötvenedik ilyen előadása). Nyitott kapu próbál lenni, végképp véget vet a katakombák elrejtettségének. Olyan, mint a Bródy János által megverselt kapu: mindig nyitva áll, senkit sem zár ki, és akkor boldog, ha minél többeket, mindenkit bevonzhat.

Szólj hozzá!

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.