XVI. Benedek pápai címerének jobb felső mezőjében különös figura látható: egy terhet cipelő medve. Szerepelt ez már korábban is főpapi címerében, mert Szent Corbinianusnak, a freisingi érsekség 730-ban elhunyt alapítójának legendájához kapcsolódik. Eszerint Corbinianus lovát Róma felé haladtában széttépte egy alpesi medve. A szent pedig azzal büntette meg a medvét, hogy csomagját neki kellett továbbcipelnie. A legenda szerint a szent azután Rómából visszaengedte a rengetegbe. Joseph Ratzinger bíboros, még 1997-ben megjelent önéletrajzi feljegyzéseiben magát hasonlította Corbinianus medvéjéhez, aki főpásztori terheket hordoz, és nem tudja, mikor bocsátják el Rómából. Terheitől azonban nem szabadulhatott. Sőt, II. János Pál, aki Rómába hívta, és a Hittani Kongregáció vezetését bízta rá, egyre inkább barátságába fogadta, tanácsadójává tette. Általában péntekenként fogadta, és ha tehette, a hivatalos megbeszélni valókon túl ebédasztalánál marasztalta, és teológiai, spirituális témákról beszélgetésbe merültek. 1976-ban, Julius Döpfner müncheni bíboros érsek halálakor azért sem vette komolyan az ő érseki kinevezéséről szóló híreket, „mert egészségem korlátai éppoly ismertek voltak, mint a vezetés és igazgatás feladataival szembeni idegenkedésem”. Aztán huszonkilenc évvel később, az egyháztörténelem egyik legrövidebb pápaválasztó konklávéján, 2005. április 19-én, hetvennyolc éves korában Szent Péter 264. utódává választották. Elődjéhez fűződő bensőséges, személyes kapcsolatáról tudva nem csodálkozhattunk, hogy egyik első pápai intézkedése volt május 13-án II. János Pál boldoggáavatási ügyének engedélyezése, az ötéves várakozás alóli felmentés. Első külföldi lelkipásztori látogatására még Wojtyla pápa fogadta el a meghívást. Ez az út Kölnbe vezetett, a XXII. ifjúsági világnapra, ahol fiatalok százezreivel találkozott. A világhírű teológiaprofesszorból lett pápa, aki könyvtárnyi hittankönyvet írt életében, már pápasága első évében kiadta első enciklikáját, a Deus caritas est (Az Isten szeretet) kezdetű tanító körlevelét. Második külföldi útja 2006 májusában Lengyelországba vezetett, II. János Pál hazájába, ahol a német pápát milliók ünnepelték. Auschwitzban pedig a náci áldozatok előtt tisztelgett. Júliusban Valenciában az V. családkongresszuson a mindig időszerű keresztény családmodellt hirdette. Szeptemberben szűkebb bajor hazáját látta viszont. Félreértett regensburgi szavai az iszlámmal való párbeszéd új hullámát indították el. A 2006-os program konstantinápolyi, törökországi látogatással zárult az ortodoxiával való ökumenikus párbeszéd és az iszlám kapcsolatok szellemében. 2007 eseményei voltak: a következő enciklika megjelenése a remény isteni erényéről, Spe salvi címmel, és a Szentatya könyvének megjelenése A názáreti Jézusról. 2007-ben csak két külföldi útra indult: májusban Brazíliában, szeptemberben Ausztriában, Mariazellben járt, a kegyhely fennállása 850. évfordulója alkalmából. XVI. Benedek apostoli látogatásai elsősorban nem abban különböznek elődje útjaitól, hogy rövidebb, egészséget kímélőbb programjuk van, évente legfeljebb négy úti célra vezetnek, hanem a jezsuita Gemmingen páter szerint elsősorban abban, hogy míg II. János Pál zseniálisan találta meg azokat a gesztusokat, amelyek címlapképekké váltak, őt „látni kellett”, addig XVI. Benedeket, a hittudóst pedig elsősorban „hallani kell”. A baj csak az, hogy a mai világ emberei egyre kevésbé tudnak „odahallgatni”. 2008 áprilisában az Amerikai Egyesült Államokba vezetett a pápa nyolcadik külföldi útja. A papi szexuális botrányoktól megrázott amerikai katolicizmusnak nagy szüksége volt a pápa erősítő szavára. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének New York-i központjában pedig hitet tett a béke ügye mellett. Júliusban Sydney-ben, a XXIII. ifjúsági világnapon vett részt, szeptemberben pedig a 150. évfordulóját ünneplő Lourdes-ba zarándokolt. Tavaly jelent meg a Szentatya harmadik enciklikája, a Caritas in veritate (Szeretet az igazságban) című, mely új megvilágításba helyezte az egyház szociális tanítását. Három nagy lelkipásztori útja jelezte az egyház „szívügyeit”: Afrika békéje, társadalmi fejlődése, a Szentföld békéje és Csehországban az elvilágiasodott európai társadalom felrázásának igyekezete. „Egyesek pesszimizmussal gyanúsítják Benedek pápát – írja Szabó Ferenc jezsuita szerzetes –, aki az erkölcsi relativizmust bírálja. De az illetők nem olvasták és elmélkedték át három enciklikáját, a Szeretet-Istenről, a keresztény reménységről szóló ragyogó elmélkedéseit és a globalizálódó világ társadalmi-gazdasági válságát az egyház szociális tanítása fényében elemző körlevelét.” Figyelmünket a Szentatya tanításának legfontosabb témáira kell irányítanunk. Ezek a következők: – az Istenbe vetett hit korunkban, hit és természettudomány összhangja, Jézus üzenetének súlypontjai; – az egyház és állam a demokratikus társadalomban: pozitív laicitás, ami azt is jelenti: az állam semlegessége nem lehet egyházellenes; – az általános emberi erkölcsi értékek a különböző kultúrákban; – a vallások közötti kapcsolatok, a vallások békés hitvallása; – a társadalmi igazságosság, megbékélés és a teremtés megőrzése. Idézzük a Szentatya pápasága megkezdésekor mondott szavait: „Imádkozzatok értem, hogy egyre inkább szeretni tudjam Krisztus nyáját – titeket, az anyaszentegyházat, külön-külön és együtt mindnyájatokat. Imádkozzatok értem, hogy ne futamodjak meg félelmemben a farkasok elől. Imádkozzunk egymásért, hogy az Úr hordozzon minket, és mi megtanuljuk egymást hordozni.”
