Aki láttatott és éreztetett

 

Ruskicai márvány, bazalt, trachit, vörösréz, bronz, puszpángfa, ébenfa, tus, diópác – organikus és szervetlen anyagok, amelyekben az a közös, hogy Borsos Miklós szobrászművész keze alatt élő, statikusságukban is lendületes művekké alakultak át. A Várkert Bazár Testőrpalotájának kiállítótermében négy helyiség várja az érdeklődőket, akik átfogó képet kaphatnak a művész anyagok és műfajok tekintetében igen változatos munkásságáról.  Nyitott szívvel és szemmel körbejárva a termekben nemcsak beleláthatnak Borsos Miklós életútjába a korai festményektől kezdve az archaikus szobrokon át az őt híressé tevő organikus absztrakt művekig, hanem megérezhetnek valamit a művész lelkének rezdüléseiből is.
„A művészetnek, szobornak, képnek valami olyat kell megmutatnia, amit egyébként soha nem látnánk vagy éreznénk.” Borsos Miklós e szavai a művészetről akár a kiállítás mottója is lehetne, hiszen az itt megtekinthető szobrai, festményei, tusrajzai, kisplasztikái, érmei és domborművei pontosan ezt teszik. Megmutatják, amit a művészet iránt érdeklődő ember szeretne meglátni, de híján van annak az ajándéknak, ami Borsos Miklósnak, a XX. század nagy szobrászművészének megadatott.
Ahogyan Marosvölgyi Gábor, a kiállítás egyik kurátora elmondta, a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány (KOGART) a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeummal karöltve olyan anyagot mutat be az alkotó életművéből, amely ebben az összeállításban még sehol nem volt látható. A Rómer Flóris Múzeumban Borsos Miklós eredetileg maga válogatta műveit és rendezte be állandó kiállítását. Most, a szobrászatot kedvelők szerencséjére, felújítás miatt el kellett mozdítani helyükről a gyűjtemény darabjait, amelyek így a fővárosi közönség számára is megtekinthetővé váltak.  Anyagából a Magyar Nemzeti Galéria is több alkotást kölcsönzött, így a KOGART, a saját tulajdonában álló műveit hozzáadva, egy összetett, mégis könnyen befogadható terjedelmű kiállítást tárt a nagyközönség elé.
A látogatót hívogató plakáton A szobor születése című grafika, előzetesként a későbbi látnivalókhoz, egybefoglalja az inspirációt, a szoborkészítés folyamatát, és emlékeztet azokra az organikus formákra, amelyekben Borsos Miklós oly gyakran talált kifejezési módra.
Alapvetően időrendi sorrendben láthatjuk az alkotásokat, erre épül a tematikus elrendezés a kiállítótérben.  Borsos Miklós fiatalkorában festőművésznek készült, e korszakából is láthatunk néhány művet, többek között egy önarcképet, amelyről egy öntudatos, mégis érzékeny arcvonású fiatalember néz ránk.  1933-ban festés közben talált rá egy rózsaszínes trachitdarabra. Ez a kő indította el a szobrásszá válás útján, majd olasz- és franciaországi tanulmányútjai során végleg a szobrászat mellett kötelezte el magát.
A kiállítás folytatásában a különböző archaikus korokhoz igazodó szobrok példáin keresztül ismerkedhet meg a látogató a művész útkeresésével. A görög és indiai szobrászat ihlette művek, fafaragványok, nőitest-ábrázolások vezetnek át a természet és az ember kapcsolatát bemutató alkotások gyűjteményéhez. Az éjszaka és a nappal megszemélyesítését, a lovak dinamikus mozgását vagy a bivaly nehézkességét kifejező, erőteljes ábrázolásaihoz hátteret tusrajzai adnak, mint például a pihenő vándorról vagy a naplementét nézegető párról készült művei.
Borsos Miklós kötődése az irodalomhoz és a festészethez többek között Illyés Gyula, Déry Tibor, Egry József portréján keresztül is felfedezhető. Tihanyi otthona nemcsak a természet és az alkotó kapcsolatának megvalósulási helye, hanem szellemi közeg is volt számára.  Talán ez is közrejátszott abban, hogy a kézzel fogható alkotások mellett Visszanéztem félutamból című önéletrajzi írásában is kifejezte személyes gondolatait. Sokoldalú művész volt, a zene is közel állt hozzá, kikapcsolódásképpen szívesen játszott a hegedűjén. Egyes műveiben meg is jelent ez a kedves időtöltése – ezek a munkái külön részt kaptak a kiállításon. Tusrajzai egyszerű vonalakkal, stilizált formában adják vissza a zene lendületességét, időben lezajló folyamatát, a hangszerek formáit.  Egyhúrú himnusz című bronzszobrával pedig szinte meg is szólaltatja a benne élő muzsikát.
A kiállításnak és egyúttal életművének is fontos részét alkotják az 1960-as évek organikus absztrakt alkotásai. Ezek tették igazán híressé Borsos Miklóst, általuk vonult be a modern művészet halhatatlanjai közé.  A természet inspirálta elemi formák, a növények és az állatok leegyszerűsített ábrázolásai, a különleges anyagmegmunkálások, a mesteri játék a felületekkel olyan műveket hozott létre, mint például a jól ismert madárábrázolásai. Érdemes megemlítenünk, hogy a Várkert Bazártól nem messze, a Clark Ádám téren álló Nulla kilométerkő, Borsos e három méter magas mészkő szobra, szintén e korszakához köthető.
A kiállítás lezáró része a mitológiai műveké. Itt érzékletesen megmunkált szobrain a mítosz és a történelem olvad egységbe a természeti képződményeknek ható, nem e világi arcok szinte tapintható idegensége által.
Ember és természet, lélek és test, anyag és az elemi erő megfoghatatlanságának harmóniája árad Borsos Miklós alkotásaiból. Műveiből egy olyan, igényes kiállítás született, amelyet akár maga is rendezhetett volna, a ma emberéhez szólva.

(A tárlat szeptember 24-ig tekinthető meg a Várkert Bazár Testőrpalotájában; Budapest I. kerület, Ybl Miklós tér 2–6.)