A hét szentje

 

Rőt Tescelin lovag és Aleth de Montbard harmadik gyermekeként született. Kilencéves korában beíratták Châtillon-sur-Seine egyházi iskolájába. Nyelvtant, retorikát és dialektikát tanult, nagyon szerette az irodalmat, elmélyült a Biblia és az egyházatyák tanulmányozásában, s olvasta a pogány, antik szerzőket is. Tizenhat éves múlt, amikor meghalt az édesanyja, és ez nagyon megviselte. A nemes ifjak világi életét élte, de lassan feléledt benne a vágy a szerzetesi életre.
A cîteaux-i új kolostor, amelyet Molesmes-i Róbert és társai alapítottak 1075-ben, néhány évtizeddel később hanyatlani kezdett. 1112 nagyböjtjén felvételét kérte a kolostorba az akkor huszonegy éves Bernát. Nem egyedül érkezett, hanem egész csapat ment vele, akiket a rokonságból és ismerősei köréből vitt magával. Érkezésük révén Cîteaux egy új szerzet, a ciszterci rend bölcsőjévé vált. A cîteaux-i kolostor megalapítása, amelynek kiváltó oka a clunyi ideáloktól való eltérés volt, vitákat váltott ki a clunyi és a cîteaux-i bencések között. Később megalakult az önálló ciszterci ág, de a vita tovább folyt. A központi kérdés az volt, hogyan kell élnie az igazi szerzetesnek.
Bernátot a ciszterci rend társalapítójának tekintik, mert nemcsak a rendi alkotmány megalkotásában volt jelentős szerepe, hanem a rend elterjedésében is. 1115. június 25-én, huszonöt éves korában apátnak nevezték ki, és új kolostor építésével bízták meg a Szajna egyik mellékfolyója, az Aube mentén. A ciszterci rendháznak a clara vallis (világos völgy) nevet adták. Ebből keletkezett később a Clairvaux név.
A cîteaux-i apát ugyanekkor küldte Arnoldot a Frank Királyság és a Német-római Császárság határvidékére azzal a feladattal, hogy a Moiremont környékén lévő remetéket gyűjtse össze, és a közösséget építse be a ciszterciek szervezetébe. A Flambart-patak partján fel is épült az új kolostor, amelynek neve a mori mundo kifejezésből származik, ami azt jelenti: meghalni a világnak. Ezzel a fiatal szerzetesrend már a német nyelvterület felé is elindult, mert később, 1123 januárjában innen alapították az alsó-Rajna-vidéki Altenkamp kolostorát. Morimondot nem sokkal később Bernát mentette meg a széthullástól.
1119-ben a francia lovagok rendet alapítottak Jeruzsálemben, s mivel házuk az egykori jeruzsálemi templom területén állt, templáriusoknak, templomos lovagoknak nevezték rendjüket. Regulájukat, amelyet a troyes-i zsinat hagyott jóvá (1128), lényegében Bernát írta meg.
Amikor 1130-ban, II. Honóriusz pápa halála után veszélybe került az egyház egysége, Bernátnak és szerzeteseinek oroszlánrészük volt abban, hogy a szakadás veszedelmét sikerült elhárítani, fáradozásaik gyümölcseként ugyan­is a többi európai ország II. Ince mellé állt.
1145-ben pedig III. Jenő néven Bernát egykori clairvaux-i tanítványa került a pápai székbe. Bernát neki írta A szemlélődésről című művét. Ebben keményen ostorozza a pápai udvarban tapasztalható visszaéléseket, a hatalmaskodásokat, a pompaszeretetet, a sok kiváltságot.
III. Jenő pápa új keresztes háború meghirdetésének feladatával bízta meg. Gyújtó hatású beszédeivel sokakat megnyert a hadjárat eszméjének, ugyanakkor szembeszállt a szintén ciszterci Radulffal, aki Európa-szerte a zsidók üldözésére lázított.
Bernátról egy egész korszakot neveztek el, és már életében szentként tisztelték.