Aki jeleket és mítoszokat teremtett
Fotó: Mészáros Ákos

 

Ország festészetének megértéséhez, feltárásához. Különösen fontos, hogy a kötet az elmúlt hetekben jelent meg, és szorosan kapcsolódik a Magyar Nemzeti Galériában éppen most látható Ország Lili gyűjteményes kiállításhoz. A szerkesztők nyilván nem véletlenül tették erre az időszakra a könyv kiadását.
A levél a legszemélyesebb műfaj, csak annak szól, akinek címezzük, és nem nagyon szeretnénk, ha illetéktelenek is olvasnák. Így van ez ma is, az e-mail korszakában. Egy bizonyos idő elteltével azonban az életmű jobb megértése érdekében szükséges lehet, hogy a kutatók, a műtörténészek – a jogutódok engedélyével – hozzáférhessenek egy-egy alkotó levelezéséhez.
„A kötet címe: »…a világból a fényeket…«, idézet Bálint Endre 1960. július 8-án, Épinay-sur-Seine-ből küldött leveléből, melyben a művész arról ír, hogy előző nehéz, sötét periódusában nem tudta felfogni a világból a fényeket, és egyik éltető fényforrásaként nevezi meg Ország Lilit. A fénymetafora címbeli kiemelése rámutat a levelek szerepére: látni segítenek, mind a barátaitól és a külföldi eseményektől távol élő művésznek, mind a mából visszatekintő művészettörténésznek” – olvashatjuk a könyv bevezetőjében.
A közelmúltban bővebben írtunk Ország Lili a Magyar Nemzeti Galériában jelenleg is látogatható tárlatáról, ezért most csak néhány mondatban idézzük fel művészi munkásságának lényegét. Képei, montázsai szürrealisztikusak, de igazából nem tartozott az ő idejében már amúgy is lecsengőben lévő szürrealista mozgalomhoz. Alkotásai, technikája, amelynek segítségével műveit létrehozta, egyediek. Ha a képeket megnézzük, még közel hajolva sem mindig lehet megmondani, hogyan készültek. Bár a galéria kiállításának rendezői mindenféle nyomólemezeket, rézlemezeket is bemutatnak, amelyeket az alkotó felhasznált a munkája során, képei készítésének módja igazából továbbra is rejtve marad. A könyv szerkesztői találóan a következőt írják bevezetőjükben: „Következetesen felépített, egységes életművének középpontjában a történelem és emlékezet, az egyéni és kollektív sors kutatása és ábrázolhatóságának kérdése állt. Nem tartozott közvetlenül a neoavantgárd körökhöz, a művésztársak és kritikusok már életében szinte klasszikussá vált modern alkotónak tekintették, olyan művésznek, aki az elsüllyedt mítoszok elemeiből, a XX. századra széttöredezett világkép törmelékeiből, saját vágyaiból és félelmeiből képes volt egyetemes érvényű életművet létrehozni.”
A kötetben megjelenő levelek többsége két emberhez íródott, az egyikük Róbert Miklós, a másikuk pedig Bálint Endre. De persze előfordulnak a könyvben más címzettek is, például Galgóczi Erzsébet vagy Pilinszky János. A levelekben gyakran esik szó Majláth Györgyről is, aki Ország Lili férje volt. Pilinszky (1921–1981) költő, író, lapunk, az Új Ember egykori munkatársa volt.
Ország Lili Márkus Annán, a költő első feleségén keresztül ismerte meg, akivel barátok és kollégák voltak az 1950-es években, az Állami Bábszínházban. Ország Lili magántulajdonban lévő írásos hagyatékában fennmaradtak a Harmadnapon (1959) és a Rekviem (1964) című köteteknek a költő saját kezével másolt példányai.
(A Pilinszky-kötetek megjelenésüket követően szinte azonnal elfogytak, így a költő csak a másolt verseket tudta elküldeni neki könyv helyett.) Pilinszky versei ihlető forrásul szolgáltak a festőnő számára. Több művének címe a költőtől kölcsönzött verscím (Harmadnapon, Apokrif stb.). Pilinszky is nyomon követte Ország Lili pályáját. Erről tanúskodik az 1969-es római kiállítás katalógusának bevezető szövege, az 1972-es székesfehérvári egyéni kiállítás megnyitóján Ország Lilinek ajánlott prózavers, az Így teltek napjaink, vagy a festőnő búcsúztatására a Vigiliában (1978/XI.) megjelent sorok.
A könyvben közölt levelekből sok mindent megtudhatunk az 1942-től 1978 végéig tartó időszakról, az ötvenes évek, a Rákosi-korszak kiállítási viszonyairól, a kádári idők zsűrizéseiről, a naturalisták és a modernek egymáshoz való viszonyáról.
Bálint Endre festőművész mellett a legtöbb levél Róbert Miklóshoz szól a kötetben. Róbert eredetileg műbútorasztalos és bútortervező szakképesítést szerzett Ungváron, majd később Szőnyi István és Berény Róbert festő- és plakáttervező kurzusait látogatta. 1933 és 1937 között a budapesti Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. 1938-ban Ungváron rajztanítással foglalkozott. Tanítványa volt Ország Lili, akivel élete végéig szeretetteljes baráti kapcsolatban maradt. 1956 után Bécsben telepedett le. Róbert rendszeresen részt vett a Wiener Secession (1957–1969) és a bécsi Künstlerhaus (1958–1963) kiállításain.
Ország Lilit  életre szóló barátság fűzte Bálint Endréhez is. Bálint nemcsak nagyszerű barátnak bizonyult a hosszú évek során, hanem példaképe is volt a festőművésznőnek. Bálint így vallott Ország Lilivel való kapcsolatáról Életrajzi töredékek című könyvében: „1953 nyarán mutatta be nekem először zsengéit, azaz Szőnyi István és Berény Róbert által inspirált akvarelljeit. Azok nem utaltak semmi újdonságra, nem tartalmazták semmilyen vonatkozásban a későbbi Ország Lilit. De találtam néhány képet, amelyek már jeleztek egy olyan szürrealitást, aminek kiteljesedése később érzékelhetővé vált, és formát öltött. (…) 1953-ban és még 1954-ben is, szinte naponta jártam fel Ország Lilihez konzultációra. (…) Amikor 1962 nyarán végleg hazajöttem, és néhány hónapig tartó depressziómon túladtam, csak akkor voltam képes megkeresni Ország Lilit, és megnézni, hová jutott ötéves távollétem óta. Hát nagyon messzire jutott: meglelte önmagát, és öntudata jogosan csorbítatlan volt. (…) A magyar festészetben a legtöbbre Ország Lilit értékeltem: mítoszt teremtett mítoszokból, új jeleket hozott létre a jelek folytonosságából, és még a Labirintus szériában is kettős értelemben volt jelen: a Létnek és önmaga létének bizonyságaival. (…) Ország Lili tehetségének érdeme volt, hogy »közelről«, szellemközelből szinte kölcsönösen profitáltunk haláláig tartó barátságunkból.”
A remekül szerkesztett kötetet, amelyet Árvai Mária és Zsoldos Emese rendezett sajtó alá és látott el jegyzetekkel, Galgóczi Erzsébet versei, valamint egy nagyon informatív névjegyzék zárja le.

(A kötet csak a Magyar Nemzeti Galéria shopjában kapható, kereskedelmi forgalomba nem kerül.)