A szertartás elején a szerzetes Szent Bálint életét felidézve elmondta: Franciaországban már a XIV. században szokás volt megemlékezni a szerelmesek védőszentjéről. Ma pedig arra kell törekednünk, hogy a szent ünnepéhez kapcsolódva a világi szokások mellett meghonosítsuk a szerelmesekért felajánlott szentmisét.
Szentbeszédében Gorove László diakónus, a Családok Jézusban közösség vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy a szerelmesek miséjének legfontosabb eleme egymás megáldása. Ezt hangsúlyozta a Számok könyvéből vett olvasmány is. Az ároni áldás az egyik legrégebbi fennmaradt áldás – mondta a diakónus. Majd a családok 2013-as, római zarándoklatát idézte fel, amikor Ferenc pápa a Szent Péter téren egybegyűlt házaspárokat egymás megáldásra biztatta, és a megbocsátás fontosságára figyelmeztetett.
Az áldást kifejező latin szó – benedictio – „jó mondást” jelent. Jónak mondom azt, akit megáldok, és jót mondok ki magamból. Az áldás – a másik fejére helyezett kéz által – érintés is. A szerelmesek egyik legfontosabb feladata az érintés: az áldásban tehát jót mondunk és jót teszünk. A legnagyobb csoda, hogy a házasságkötésben harmadikként jelen van Isten. Ő az, aki az igazi jót mondja. Aki naponta tudatja velünk: szeretlek, értékes vagy – fogalmazott a diakónus. Kísérj bennünket utunkon, Urunk – imádkozták a párok, majd a szertartás végén megáldották egymást.
Kezdetektől fogva ismert Szent Bálint szerelmesek iránti rokonszenve. Bálint püspök titokban eskette meg a szerelmespárokat, a törvény ugyanis tiltotta a férfiaknak a katonai szolgálat előtti házasságkötést. Halálának feltételezett idejét a világ sok országában a szerelmesek napjaként ünneplik.
Fotó: Lambert Attila
