Meggyőződésem, hogy az „egyházi kapcsolatok” a diplomácia és a belpolitika szférájában egyaránt a demokrácia egyik speciális sarkkövét s egyben annak próbáját is képezik. Annak pozitív alakításában való részvétel lehetősége ezért nemcsak azt az esélyt hordozza magában, hogy a feladatra „kiválasztott” személy – szerencsés esetben – szerény mértékben hozzájárulhat a kétoldalú együttműködés elmélyítéséhez, illetve a hazai viszonyok jobbításához, hanem különös felelősséggel is jár. Kiküldetésemet így egyszerre tekintettem valódi és egyszeri „isteni ajándéknak”, valamint óriási kihívásnak.
Milyennek ismerte meg partnereit?
– A Vatikán falain belül csodálatos világ várt rám. Az ott dolgozók olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, melyekkel külön-külön is csak ritkán, egyszerre pedig talán sehol sem találkozhatunk. Bár az Antall-kormány idején Németországban is voltam nagykövet, azt mondhatom: az ott megismertnél is tökéletesebb precizitás és profizmus, valamint a mediterrán kedvesség és könnyedség jellemezte magatartásukat, mentalitásukat. A bíborosok és érsekek nagyon felkészült szakemberek, akikből árad a tudás és a szeretet. Igényesek és segítőkészek. Elvárják és megkövetelik a szabályok betartását, ugyanakkor rugalmasan elősegítik a problémák megoldását, a hibák kiigazítását. A velük való rendszeres találkozások egyszerre ajándékoztak meg a magas szintű professzionális szakmaiság és az elmélyült intellektualitás élményével.
Mi volt az évek során a legnehezebb pillanat?
– Egy nagykövet munkája során elkerülhetetlenül adódnak nehéz pillanatok. A magas szintű találkozások sikere a legkörültekintőbb előkészületek mellett is, sokszor egészen apró részletek miatt, veszélybe kerülhet. Váratlanul felbukkanó, tervezhetetlen problémák többször is adódtak munkánk közben, de nagyszerű munkatársaimnak köszönhetően mindig sikerült megoldani azokat, így nem viszek magammal ilyen jellegű kellemetlen emlékeket. A legtöbb szokatlan nehézség és gond a II. János Pál pápa temetésén való magyar részvétel előkészítése és lebonyolítása során merült fel, de a velük való megbirkózás pillanatai sokkal inkább felemelő érzéseket váltottak ki bennünk.
Mely pillanatokra emlékszik a legszívesebben?
– Több mint hatéves vatikáni tartózkodásom legszebb perceivel II. János Pállal történt találkozásaim ajándékoztak meg. Aki az ő egészen kivételes egyéniségének élményéből közvetlenül részesülhetett, s akit transzcendens elemekben bővelkedő kisugárzása megérintette, aki megtapasztalhatta és személyesen megélhette valódi „keresztútban” kiteljesedő küldetésének epizódjait, maga is sokban átalakult, s már nem ugyanaz az ember, mint a találkozásokat megelőzően. Ugyancsak megismételhetetlen és felemelő élményt jelentettek XVI. Benedekkel megvalósult találkozásaim vagy Erdő Péter bíborossal folytatott beszélgetéseim.
Egy nagykövet természetesen nemcsak a szigorúan vett munkájával foglalkozik, magánemberként is felejthetetlen élményekben részesül. Óriási élmény volt számunkra, hogy meghallgathattuk Paul McCartney koncertjét a Colosseum előtt. Hasonlóképpen mindig örömmel fogok visszagondolni az Antall József halálának tizenötödik évfordulója alkalmából a Római Magyar Akadémiával közösen megrendezett emlékülésünkre.
Mit tart vatikáni szolgálata legnagyobb sikerének?
– A nagykövet munkáját mindenekelőtt természetesen a kiküldő és a fogadó ország illetékesei és nem utolsósorban környezete, valamint a közvélemény értékeli. Ezért is tartottam megtiszteltetésnek, hogy a Vatikántól és a Szuverén Máltai Lovagrendtől is megkaptam a Nagykereszt kitüntetést. Szeretném remélni, hogy az említettekben az elmúlt több mint hat év munkája alapján nagykövetségünkről több pozitív és kellemes, mint negatív és zavaró gondolat, illetve érzés marad. Sok olyan esetet tudok felidézni, melyekre gondolva nem kell majd szégyenkeznem. Különösen szép emlékként marad meg bennem, hogy hozzájárulhattam a Szent Péter-bazilika altemplomában található Magyar kápolnában tartott kedd reggeli magyar misék tradíciójának megteremtéséhez.
Ön két pápa alatt is dolgozott diplomataként. Milyen különbséget tapasztalt II. János Pál és XVI. Benedek pápasága alatt a Vatikán részéről a külügyekben?
– XVI. Benedek tudatosan vállalta a sok szempontból éppen saját maga által is alakított, II. János Pál-i tradíciókkal való folyamatosságot. A vatikáni külpolitika lényegi prioritásai nem változtak, legfeljebb annak bizonyos hangsúlyai módosulnak – a folyamatosan változó külső körülményekhez való szükségszerű alkalmazkodás következtében. Az objektív adottságokon túl ugyanakkor a pápa személyétől sem független talán az az elmúlt néhány évben mutatkozó jelentős előrelépés, amely többek között az orosz ortodox egyházzal fennálló kapcsolatokban vagy éppen a különböző egyházakkal-vallásokkal folytatott párbeszéd területén markánsan kirajzolódik.
Milyen tervekkel tér haza?
– Január közepétől visszatérek az egyetemi katedrához, s az Eötvös Loránd Tudományegyetem Új-és Jelenkori Magyar Történeti Tanszékén tervezem oktatói és történészi munkám folytatását.
