Mind Péternek, mind Pálnak megvolt a maga „polgári” foglalkozása – Péter halászatból, Pál sátorkészítésből tartotta fenn magát -, ha arra volt szükség. Igyekeztek azonban teljesen ráhagyatkozni Istenre azáltal, hogy engedték: azok nagylelkűségén keresztül segítsen rajtuk az Úr, akikhez küldi őket. Így találtak otthonra szinte minden városban, ahová betértek, és így fordítottak az újdonsült hívek is nagy figyelmet arra, hogy az evangélium hírvivői ne szenvedjenek hiányt.
Ma, kétezer évvel később a helyzet nem sokat változott, hiszen az egyház fejének ugyanúgy szüksége van a hívek segítségére, mint azelőtt az apostoloknak. A Zenit című internetes újság szerint a péterfillérekből adományoz a Szentatya akkor is, ha hirtelen és váratlan természeti katasztrófa vagy háború sújtja az embereket egy-egy térségben, valamint a háborús országok gyermekeinek megsegítésére és az afrikai missziókra is ebből az alapból különítenek el adományokat. Ebben az évben különös figyelmet fordítanak a gazdasági válság miatt szükséget szenvedők megsegítésére.
A Zenit információi szerint a 2007-es évben több mint nyolcvanmillió dollárt gyűjtöttek össze a hívek, a legtöbb adomány természetesen az Amerikai Egyesült Államokból érkezett: az összeg 28%-a. Olaszország 13%, Németország 6%, Spanyolország pedig 4%-kal járult hozzá a péterfillérekből származó bevételhez. A Vatikán számára természetesen nem ezen az egy napon lehet adakozni, a Szentszék honlapján több lehetőséget is kínálnak erre a bankkártyás pénzátutalástól a postai küldésig, illetve telefonos központ is működik az adományok koordinálására.
Az elmúlt vasárnap olvasott részlet a korintusiakhoz írt levélből tökéletesen rávilágít a péterfillérek gyűjtésének elvére. „Nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük legyen, nektek pedig nyomorúságtok, hanem az egyenlőség szerint: most a ti bőségetek pótolja azoknak szűkölködését, hogy az ő bőségük is pótolja majd a ti szűkölködéseteket; hogy egyenlőség legyen, ahogy írva van: »Aki sokat gyűjtött, nem bővelkedett, és aki keveset, nem szűkölködött. «” Ez igaz lelkileg is: ha az ember nem figyel oda lelki növekedésére, nem is lesz miből segítenie a körülötte élőkön. A péterfillérek gyűjtése megmutatja az egyháznak azt a lelkületét, amely a közösségi „jólét” alapja: ahol több van, onnan kérnek, hogy azoknak adják, akik nincstelenek. Lehet, hogy sokszor nem látjuk, mire is fordítják az éppen adott év péterfilléreit, mégis érdemes észben tartani, hogy Jézusnak feltűnt a szegény asszony két fillérje, amely előttünk is példaként áll.
