A világörökség részét képező Salzburg megannyi lehetőséget kínál a szórakozásra: hangszer- és játéktörténeti múzeumai (a Carolino Augusteum), képzőművészeti gyűjteményei (többek közt a Residenzgalerie), emlékhelyei (így a Mozart-ház) több napra elegendő kulturális programot nyújtanak. S nem szabad elfeledkeznünk az ünnepi játékokról sem… A várost kettészelő folyó, a Salzach pedig főként a várostól délre kínál lehetőséget a vadvízi evezésre. Salzburg a „legek” városa is: itt található a világ legöregebb fennmaradt kötélvasútja, Közép-Európa legnagyobb épen maradt erődítménye, illetve Ausztria legrégibb alagútja. Az újkőkor óta lakott a város neves szülőttekkel büszkélkedik: például a zeneszerző Wolfgang Amadeus Mozarttal, a dirigens Herbert von Karajannal, a költő Georg Trakllal, a szobrász Josef Thorakkal és a festő Hans Makarttal, illetve Hubert Sattlerrel… Sattler (1817–1904), akiről utcát is elneveztek, vedutafestőként dolgozott. Hosszú élete során bejárta szinte az egész világot, és mindenhol (így például New Yorkban, Mexikóvárosban) megörökítette a városok látképét. Sattler Simor János esztergomi prímás kedvencei közé tartozott: nemcsak megvette tőle a Louvaint és Brüsszelt ábrázoló festményeket, hanem még megrendelt nála öt római és három esztergomi látképet is. Az előbbiek a Szent Péter-bazilikát és teret, a Forum Romanumot, a Maxentius-bazilikát, illetve a Colosseumot, az utóbbiak pedig – természetesen – a bazilikát és a vízivárost tárják elénk. Ám Simor nemcsak Salzburg szülöttjét, hanem magát a várost is viszont akarta látni: talán ezért is vette meg az itáliai születésű Giovanni Varonitól (1832–1910) a várost ábrázoló 1878-as vedutát. És befejezésül, amennyiben elfáradtak volna, megpihenhetnek a fertőrákosi püspöki nyaralókastélyban, amelyet Bubics Zsigmond (1821–1907) későbbi kassai püspök még apátként, 1867-ben örökített meg vásznán.
