Agnus Dei
Fotó: Merényi Zita

 

Monstrancia, tabernákulum, miseruha, Maulbertsch-, Benczúr-, Molnár C. Pál-festmény, úrnapi virágszőnyeg, liturgikus énekek. Kézzel írott imák, énekek, szentképek, az elsőáldozási koszorú lepréselt virágai, mángorló, borotvatartó, tükrös szelence. Az Agnus Dei tárlaton ötvös-, képző- és textilművészeti alkotások, népművészeti tárgyak beszélnek arról, miként él Magyar­országon évszázadok óta az Oltáriszentség tisztelete. A kiállítás novembertől tárja a közönség elé, milyen alkotásokra ihlette a művészeket, a hétköznapi embereket az Eucharisztia tisztelete és szeretete, ez a lelket megérintő titok: a szentostyában valóságosan köztünk lévő Isten, a kenyér és a bor színe alatt összekapcsolódó két valóság, az isteni és az emberi találkozása.
A jövő évi Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra (NEK) való készületet segítő tárlat a NEK Titkársága szervezésében, az esztergomi Keresztény Múzeum és a Magyar Művészeti Akadémia együttműködésével valósult meg. Kontsek Ildikó, a kiállítás egyik kurátora, egyben a megnyitó házigazdája köszöntötte a látogatók népes seregét, köztük Molnárné Szőnyi Barbarát, a Pesti Vigadó igazgatóját.
Elsőként Mohos Gábor püspök, érseki általános helynök szólt a közönséghez. „Az Agnus Dei kiállítás keretét adó Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus középpontjában az Oltáriszentség áll, ezt a misztériumot szeretné felmutatni, megismertetni” – mutatta be a 2020-as világrendezvény célját a püspök, aki a NEK előkészítő titkárságának vezetője.
Elmondta, a mostani tárlat arra hívja fel a figyelmet, milyen csodálatos módon ihlette meg minden kor művészét ez a titok, mennyire jelen van az ember életében: a művészetben, a néphagyományokban, a mindennapokban. „A külsejében egyszerű ostyában a szentmise révén Isten valóságosan itt van közöttünk. E jelenlét nem látványos, de akit megérint a titok, annak a lelkében valami átalakul, mert eltölti Isten jelenléte, akiben Teremtőjét, Megváltóját ismeri fel. A megérintettség hatására készülő alkotások pedig ugyancsak képesek közel vinni az embert ehhez a titokhoz. A NEK arra hivatott, hogy ezt a misztériumot magunk elé állítsuk, és felmutassuk azoknak, akikben erre nyitottság és érdeklődés van. 2020 szeptemberétől ezt a titkot ünnepeljük. Várjuk mindazokat, akik kíváncsiak arra, amit ünneplünk. Kívánom, hogy ez a titok a mi életünket is formálni tudja.”
Vashegyi György, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnöke örömét fejezte ki, hogy a Pesti Vigadó, az MMA székháza adhat helyet a kiállításnak. A tárlat ráirányítja a figyelmet a nemzetközi rangú rendezvényre, mely nemcsak a magyar Egyház, de az ország életében is kiemelkedő jelentőségű. A jövőről szólva elmondta, a Műcsarnokban kap majd helyet az Eucharisztia 2020 kiállítás, amely bemutatja az Egyház karitatív tevékenységét, összegyűjti az 1938-as eucharisztikus kongresszus emlékeit, és végigkalauzol a magyarországi Görögkatolikus Egyház történetén.
„Hitünk szerint a Krisztus áldozatát jelenvalóvá tévő kenyér és bor az átlényegülés misztériumát jelenti, amelyben két világ, az emberi és az isteni kapcsolódik össze. Ennek a földi valóságon túli világnak a megismeréséhez segíthet hozzá a művészet a maga eszközeivel” – fogalmazott Vashegyi György.
Erdő Péter bíboros, prímás megnyitó gondolatai rövid összefoglalót adtak arról, hogyan épül fel Az Oltáriszentség tisztelete Magyarországon alcímű kiállítás. A főpásztor két alkotást kiemelve, személyes élményét is megosztotta a népes hallgatósággal: Franz Anton Maulbertsch Utolsó vacsora című festményét oltárképnek rendelték, de a refektórium falára került. „A művész meglehetősen illuminált állapotban festette, ami meg is látszik a képen. Joggal érezhették az alkotást blaszfémikusnak, mégis megérinti az embert, hogy Maulbertsch csapongó lelke mennyire ráérzett, hogy az utolsó vacsorán valami olyasmi történik, ami a földi dimenziókat meghaladja. Megérintette a titok, és ezt az eksztázist ki is fejezi az ábrázolás.
A másik alkotás, Benczúr Gyula Az Oltáriszentség imádása című festménye egyházi életünknek egy, a XX. század elején ébredő jelenségére irányítja rá a figyelmet. Ekkoriban a közösségi élet még nem kapott helyet a plébánián. Az, hogy a hívek közösen tudnak cselekedni, együtt foglalkozhatnak a hitükkel, együtt élhetnek át kulturális élményeket, nem volt elterjedve. Néhány karizmatikus papi egyéniség szervezett közösségeket, akkori szóval egyleteket, társulatokat. Kiemelkedett közülük Kanter Károly, aki az Eucharisztia tiszteletére szervezett ilyen egyletet, majd létrehozta az Örökimádás-templomot és ott azt a folyamatos áhítatgyakorlatot, ami az Oltáriszentség egész napon át tartó tiszteletét tekintette céljának. Neki állít emléket Ben-
czúr Gyula. A felajánlás pillanatát örökíti meg, amikor a pap, kezében a kehellyel és a szentostyával, szinte lebeg a föld felett, kifejezve, hogy egész személyét odaadta ennek a tiszteletnek, imádásnak.”
Erdő Péter összefoglalóan elmondta, a kiállítás egy évezredes tiszteletről, a mindennapokat átható mély vallásosságról tesz tanúságot. Erről beszélnek az Eucharisztia ünnepléséhez kapcsolódó liturgikus tárgyak, a festmények, de a hétköznapi életből vett, művészi igénnyel készített eszközök is. Az ív napjainkig ér: fényképek, rövidfilmek mutatják be az Eucharisztia ma is élő kultuszát – utalt a bíboros a csömöri úrnapi körmenet hagyományára.
A kiállításon megjelennek a testvéregyházak is. Mit jelent az Eucharisztia az ortodoxia számára, és hogyan van jelen a protestantizmusban az Úrvacsora – erről is képet kapunk a tárlaton – mondta a főpásztor.
Rákossy Anna, a kiállítás egyik kurátora a tárlatra készült katalógust mutatta be. A kötet tanulmányokat közöl, emellett a kiállított tárgyakat mutatja be, Mudrák Attila sok-sok fotójával.
A tárlat része a NEK-re való készületnek. A kiállítások sorában a második, hiszen a tavaly nyáron ugyancsak a Pesti Vigadóban rendezett, Átlényegülés című, sok látogatót vonzó tárlatot követi, amely azóta országjáró körútra indult. A rendezők célja, hogy olyan helyszíneken is megjelenjen az Eucharisztia témája, amelyek nem csupán a hívek, hanem a nagyközönség számára is nyitott, látogatott, ismert intézmények. Fontos továbbá, hogy a kiállítások különféle utakon közelítenek a témához, élnek a művészeti ágak eszközeivel, összegyűjtik különböző korok alkotásait, hogy ezzel újabb és újabb gondolatokat ébresszenek a látogatókban a hitünk alapját jelentő misztériumról, az Eucharisztiáról.
A mostani tárlat képet ad arról, milyen szépséggel vette körül az ember az Oltáriszentséget a liturgiában, s hogyan vonult be ez a tisztelet és szeretet a hétköznapi élet használati tárgyainak díszítésén keresztül az otthonokba. Megismertet azzal, miként volt jelen az első keresztények hitéletében a kenyértörés ünnepe, és hogyan vált hangsúlyossá mára az Eucharisztia ünneplésében a II. vatikáni zsinatnak köszönhetően a krisztusi jelenlét közösségi dimenziója, „az egész nép teljes és tevékeny részvétele a liturgiában”. Elődeink vallásosságának mélysége mellett ott van a ma élő kultusz. „Az odaadó szeretet megnyilvánulásai megkoptak ugyan, de vannak közösségek, amelyek az egykori szokásokat, az elődök szellemi és tárgyi hagyatékát a hagyományteremtés szándékával éltetik.” Jól mutatja mindezt a csömöri úrnapi liturgia körül élő hagyomány, a körmenet virágszőnyeggel díszített útja.
A tárlat 2020. január 19-éig naponta 10-től 19 óráig látogatható a Pesti Vigadóban (1051 Budapest, Vigadó tér 2.). Csoportok számára vezetéseket tartanak, bejelentkezés a galeria@vigado.hu e-mail-címen lehetséges.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..