Homíliájában a főpásztor az adventi időszakkal kapcsolatban emlékeztetett: a világ arra késztet, hogy egyre gyorsabban rohanjunk, ne adjunk időt egymásnak, szeretetünket ajándékokkal fejezzük ki, de ne önmagunkat adjuk. Az advent a csendkeresés, az elmélyülés, kérdések feltételének és válaszok keresésének időszaka. Amikor karácsonyra készülünk, akkor létünket, életünket nagyobb távlatba kell helyeznünk. Nem elég a pillanatnak élni. Isten maga a szeretet. A szeretet a létezőt boldoggá teszi. Isten is boldog Isten: azt akarja, ha bárkit is a nemlétből a létbe hív, az boldog legyen. Boldog életre teremti az Isten az embert, és az örök boldogságba várja. A cél közös, azonban az odavezető út más és más – folytatta a püspök. Egy hegy csúcsára sokféle úton juthatunk fel, de a cél felé már szűkül a lehetőségek és járható utak száma. A keresztény ember Istent keresi: az út sokféle lehet, de biztosan csak Krisztust követve járható. A papság, szerzetesség, valamint a házasság is ilyen különféle utak. Egyik sem könnyebb vagy nehezebb a másiknál; mindegyiknek megvannak a maga sajátosságai. A különbözőségek mélyén azonban a lényeg ugyanaz: visszavonhatatlan módon tudjuk odaajándékozni önmagunkat Istennek, házastársnak, a ránk bízottaknak. A szentmise után A családegyház mint az egyház alapja címmel tartott előadást a püspök, majd Kotter Edwin és Zsuzsa tanúságtétele hangzott el a házastársak kommunikációjáról. Ezt követően Dabóczi Ferenc beszélt a Pannonhalmán megtartott hatodik európai MÉCS-találkozóról. A továbbiakban két budapesti katekéta tartott előadást a családban megélhető liturgiákról, majd műhelymunka következett.
