A télapóról tudjuk, hogy Mikulásnak hívják, ajándékot pedig mi is vásárolunk. A baj az, ha a mi adventünk is ennyi csupán. Ha csak az érzékszerveinket nyitjuk meg az ünnepváráshoz, de a lelkünk zárva marad. Ez könnyen megtörténhet velünk is, áltatnunk sem kell magunkat hozzá. Hiszen az előttünk álló hetek szinte mindenütt az év végi hajrá, a rohanás, a feszültség, a kifáradás időszaka. Ezért, bármilyen nehezünkre is esik, ragaszkodjunk a szertartásokhoz. Ahhoz, hogy legyen otthonunkban adventi koszorú, amelynek gyertyáit esténként meggyújthatjuk egy imádság idejére. Menjünk el rorátéra! Ha csak egy héten egyszer, mégis érezzük a decemberi sötét hajnal erejét, a korán kelés keserves, de égi gyümölcsöt termő idejét. Böjtöljünk, hiszen gyakran megfeledkezünk arról, hogy hajdan az advent a böjt ideje is volt. A test is készül, nem csak a lélek. Lássunk kifelé. Figyeljünk befelé. Van mire.
