A múlt évben régi jó barátom, Deréky Géza azzal az ötlettel állt elő, hogy Bécsben, a Collegium Hungaricumban érdemes lenne megvalósítani egy olyan előadást, amelyben Rudolf Kassner és Hamvas Béla műveit hozzuk „közös nevezőre”. Géza műfordító, aki Kertész Imrétől Csoóri Sándorig sok neves magyar írót fordított németre. Tetszett a javaslata, így Kassnert és Hamvast társítva – Blaskó Borival, Gál Horváth Bernadettel és Gera Anitával közös munkában – az idei Ars Sacra Fesztiválra megszületett Az indiszkrét ember című darab. Összművészeti produkció ez, amelyben a szöveg és a zene – amit hárfán interpretál és ötvöz eggyé a gondolattal és a mozgással Dóczy Gabriella – éppen olyan fontos, mint a látvány, Erdélyi Zsóka kompozíciója.
Az említett művészek vállalták, hogy egy új világot teremtünk, egyfajta tükröt tartva, száz év tükröződésében megmutatva azt, amiben élünk. Az előadás bizonyos részeiben egy kortárs opera hallható. Szó esik arról is, hogy Párizsban, a Notre-Dame tetején, a kimérák között milyen élmények érték Kassnert, és arról, hogy milyen a mai ember. Vajon miért nem övé a nagyság, miért csupán „vetülete” önmagának? E történet vége a megtisztulás. Állati vágyaink, ösztöneink mértékei szerint kezdődnek a dolgok, és, ha minden igaz, majd a megtisztulással fejeződnek be. Eközben én, mondjuk, mint író, kétkezi munkával egy keresztet készítek. Sokféleképpen értelmezhetjük mindezt, talán úgy is, hogy Európa védjegye készül. Száz évvel ezelőtt Európa etika, erkölcs tekintetében ugyanazokkal a problémákkal küzdött, mint napjainkban. Ezt mutatják Kassner írásai is, amelyekből merítettünk. A keresztény értékek ugyanígy hanyatlani kezdtek, hiába érzékeljük ezt most másként, a kommunizmus negyven évének terhes emlékével a hátunk mögött. Az elmúlt századfordulón az etikai szemlélet megváltozott; mások mellett Rilke, Kassner, majd Hamvas nyomán (de említhetem a szintén keresztény értékeket képviselő Gyóni Géza költőt is) alakult, formálódott. Úgy érzem, hogyha bennünk, mai keresztényekben van egyfajta érdeklődés az iránt, amit az Ars Sacra Fesztivál képvisel és közvetít, e gondolati fénysugarak utat mutathatnak. Azért is kezdtem el fiatalokkal dolgozni, hogy megismerjem őket, és azt, milyennek látják önmagukat és a minket körülvevő világot. Talán ettől lesz igazán érdekes és nagyon izgalmas az előadás.
Mindezek mellett szeretnék köszönetet mondani a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium igazgatójának, Hajdó Ákosnak, aki lehetővé tette, hogy náluk próbálhassunk, és az iskola dísztermében szeptember 17-én megtarthassuk Az indiszkrét ember ősbemutatóját. Az ő nyitottsága és a miénk találkozott. Szeretnénk, ha e keresztény szemlélet Európában élővé, valósággá válna. Mi a magunk kultúráját szeretnénk megélni és újjáformálni. Szeretnénk, ha mi – római és görögkatolikusok, reformátusok, evangélikusok, ortodoxok – (újra) otthonra találnánk ebben a világban, amelyet az elmúlt évszázadok során elődeink építettek fel. Számomra, számunkra ez nagyon fontos. Azt remélem, hogy a fiatalok számára is érdekes lesz az operai hangvétel, e különleges stílus, amellyel megragadjuk a mát, amelynek valósága „a pop és a rap”.
Szeretettel várunk mindenkit; a fiatalokat is. Isten segítse a közös jövőnket!
