Mennyire képes ma biztonságot nyújtani a család számára a nő, aki a kis közösség összetartója, lelke is? És mennyiben tud segíteni egy anya mások gyerekeinek? Az árván maradt kicsiknek, a kallódó tizenéveseknek? Lehet-e egyben felebaráti szeretet is az anyai szeretet? Minden bizonnyal igen! Hiszen az az édesanya, akinek felnőttek és kirepültek a gyerekei, nem szűnik meg gondoskodó anya lenni! A hányatott sorsú költő, Ratkó József csodálatos verse jutott eszembe, a Zsoltár, melynek örök érvényű sorai gyakran hangzanak el anyák napi ünnepélyeken. Holott írójuknak nem jutott szerető család, a lelencgyerekek életét élte, és gyakran éhezett: „Az anyák halhatatlanok. / Csak testet, arcot, alakot / váltanak; egyetlen halott / sincs közülük; fiatalok, / mint az idő. / Újra születnek / minden gyerekkel; megöletnek / minden halottal – harmadnapra / föltámadnak, mire virradna. / Adassék nekik gyönyörűség, / szerelmükért örökös hűség, / s adassék könny is, hogy kibírják / a világ összegyűjtött kínját.”
