Példaként nézzük a reggeli dicséretet, a laudest, melynek központi hitigazsága a feltámadás ünneplése: átlépés a bűnt és a halált jelképező éjszakai sötétségből a sötétet legyőző Krisztus világosságába, aki, mint az élet Ura, egy új nappal ajándékozott meg minket. Ha ezt az imaórát délelőtt, vagy esetleg még később végeznénk, az említett teológiai igazság nem jelenne meg benne.
A zsolozsmázás másik fontos alapelve az imádkozó „lelkületének hozzáalakítása az imádkozott szavakhoz”. A zsinati konstitúció ennek érdekében – különösen a zsoltárok tekintetében – az egyes szövegek előzetes vagy lehetőség szerinti folyamatos és szakmai (például biblikus és liturgikus) tanulmányozását javasolja. Minden liturgikus cselekményünkre igaz ugyanis Fülöp diakónus kérdése, amelyet az Izajás próféta könyvét magányosan tanulmányozó etióp miniszterhez intézett: „Érted, amit olvasol?” (ApCsel 8,30). Hetilapunk e hasábjain megjelenő liturgikus katekézisünk e megértést kívánja szolgálni.
