A Virág

                     oly gyorsan, hogy szinte repülni hittem,
s így szólt: „Hatalmamban vagy, íme, látod.”
S kilőtt, bár akaratom ellenállott,
öt nyilat énrám, hogy megsebesítsen.
                    Legelsőnek Szépség talált szívembe,
a szememen át; második lövésként
Angyalszerűség fagyasztott merevre;
                    majd Udvariasság volt, ami célt ért,
s mint negyedik Társas Lét mart sebesre;
s az ötödik lövés lett Jó Reménység.

 

                    (3) A Szerelmes és Ámor
                  Januárban volt, nem május havában,
amikor uramul fogadtam Ámort,
mikor engem teljesen leigázott,
s eskükkel hódoltam neki javában,
                  s hogy még inkább bízhassék önmagában,
szívemet adtam, az legyen a zálog,
hogy hűségemben soha nem hibázom,
s ő lesz mindig a legfőbb rangú nálam.
                  S ő azt mondta, míg átvette a szívem:
„Barátom, nem könnyű szolgálni engem,
de állíthatom azt, hogy aki híven
                    szolgál, sosem csalatkozik kegyemben,
s jó reménységgel táplálom, amíg nem
érhetem el, hogy óhaja beteljen.”

                    (28) A Szerelmes
                   Féltékenységnek kastélyt építettek,
melyet védőbástyák öveztek, árkok;
hogy ne rémisszék külső támadások,
magának ott biztos szállást teremtett.
                  Közepén erős, szép tornyot emeltek,
mit nem vesznek be ostromló galádok,
készítői a márvány legkiválóbb
mesterei közé tartoztak ennek.
                    Négy kapu volt, amit csináltatott még,
mellvédes tornyokkal megmagasítva —
nem akadt sehol ehhez fogható kép.
                    Csatornaszájak ontották, kinyitva,
a csőhálózatban végigfolyó lét,
míg másokban retesz tartotta vissza.

                    (29) A Szerelmes
                    Féltékenység, mikor kastélya kész lett,
gondot fordított rá, hogy felszerelje,
nem adja fel, sem egyezségre kelve,
sem hogyha bárki alkalmazna kényszert.
                    Az ellenséget nyíl- és dárdakészlet
fogadná, ha támadni volna kedve,
szurok és olaj — s egyéb veszedelme
fából készült toronynak, harci gépnek —
                    várna a falakhoz közeledőkre:
mert sok kastélynak az okozta vesztét,
hogy nem volt környékének éber őre.
                    S hajítógépeket készíttetett még,
hogy köveit, vaskockáit a tőle
távolabb álló ellenségre vessék.

                  (30) A Szerelmes
                    Mikor megfelelt a kívánalomnak
a kastély, minden téren felszerelve,
a kapuiba őrként kinevezte,
kik házának leghívebbjei voltak:
                  mert félt, hogy rá árulók acsarognak,
az Undokot az első helyre tette,
keménykezű lovagot látva benne;
Ész lányát tartotta alkalmatosnak,
                   Szégyent, hogy legyen a második őre;
a harmadikat Félelemre bízta,
mint rendkívül megfontolt lelkű nőre;
a negyedik kapuhoz utasítva
                   Rossznyelv lett a falak védelmezője,
Míg egyformán hullt mindenkire szitka.

Hárs Ernő fordításai