Ritkán beszélünk arról, hogy a félelem mellé bizalmat adva a meglévő természetes védőtényezőkre is támaszkodhat a fiatal, még akkor is, ha ezekről esetleg nem is tud, mert már a sajátjai, kialakultak benne. A „Mondj nemet!” szlogen jól hangzik, de ez a gondolat csak akkor hatékony, ha belső azonosulással társul.
A védőtényezők a napjainkban egyre népszerűbb pozitív pszichológiai gondolkodásban váltak fontossá a káros szenvedélyek megelőzésének lehetséges formáiként. Idetartoznak többek között azok a szinte már közhelyszerűnek számító megoldások – sport, jövőorientáltság, a megfelelő szociális készségek kialakítása –, amelyeket gyakran hallunk emlegetni, de amelyeknek megvalósítása egyre több nehézségbe ütközik, akár a családot, akár a társadalmat tekintjük.
A fiatalkori káros szenvedélyek kialakulásában nemcsak az pszichoszociális rizikófaktorok (veszélyeztető tényezők) jelenléte játszik meghatározó szerepet, hanem az is, hogy hiányoznak bizonyos védőfaktorok.
A rizikótényezők megváltoztatása számos esetben akadályokba ütközik. A fiatalok meghatározott kulturális, családi és iskolai környezetbe születnek; adott, hogy hol élnek, hova járnak iskolába, meglévő társas kapcsolati hálóba tartoznak, szociális helyzetük is többé-kevésbé állandó. Ezeket a faktorokat nem vagy csak alig lehet megváltoztatni. Radikális beavatkozások természetesen elképzelhetők – például költözés, iskolaváltás, barátok eltiltása, intézeti elhelyezés –, de ezek inkább fokozhatják, semmint enyhítik a meglévő veszélyeztető tényezőket, s esetleg még újabbakkal is gyarapíthatják azokat.
Ha a kockázati tényezők nem iktathatók ki, a védőfaktorok jótékony hatása akkor is érvényesülhet. Jelentős részük, bár nem tudnak róla, a szülőktől, az iskolától származhat. Ezek képesek semlegesíteni vagy legalábbis csökkenteni a káros hatásokat.
A káros szenvedélyek, addikciók a pozitív pszichológia szerint alapvetően adaptációs problémák, tehát a továbbiakban is kutakodnunk kell az alkalmazkodás és a beilleszkedés területén.
(Folytatjuk.)