A városmisszió folytatódik

Csak akkor észleltem, hogy a jó öreg „Expo 96″ emblémájú trikót vettem fel, mikor sorstársaim sorra kezdték nézegetni trikóm feliratát, nem is sejtve, hogy önkéntelenül is témát szolgáltattam e kis társaságnak, hiszen nyögések és sóhajok kíséretében jött is az indulatos megjegyzés: „Bezzeg, nekik nem kellett a világkiállítás, most meg itt a befuccsolt kormányzati negyed!”Mi tagadás, Klárika, a gyógytornásznő jól megizzasztott, így hát legközelebbre jött az újabb tiszta fehér trikó. Mikor átöltöztem, akkor vettem észre, hogy ezúttal a tavalyi máriaremetei zarándoklaton viselt egyentrikót vettem fel, rajta a városmisszió ismert logója. Gondolatban hezitáltam is kicsit, hogy „mit szólnak majd hozzá”, meg hogy „na, most jól elárulom magam” – de aggodalmaskodásaim szinte azonnal meg is szűntek, mert pillanatokba sűrítve előjöttek eddigi – nemcsak az ízületeket erősen igénybe vevő – életem jóval komolyabb, akár hitvallást is megkövetelő szituációi, így, bevallom, már-már cinkos malíciával vártam a hatást.
Sokáig megmarad emlékezetemben a szomszéd pamlagon tornázó sorstársam egyszerre kíváncsi, ugyanakkor értetlen és csodálkozó tekintete, ahogy szemét a mellemről lassan az arcom felé emelte, hogy megtudja: ki lehet ez az ember. Persze, volt, aki a végtagtornáztatás közben még hevesebben jelentkező fájdalmaival annyira el volt foglalva, hogy észre sem vette, s talán nem is érdekelte, hogy mi lehet az a felirat ott a kék kör mentén. Mégis egyértelmű: az idegenek alkotta alkalmi közösségre amúgy jellemző feszélyezett hangulat oldódni kezdett, s a többség beszédesebb, udvariasabb, érdeklődőbb lett – nemcsak velem szemben. Néhány alkalom után pedig már vallási-egyházi témák is előkerültek, s mikor a kurzus végén elköszöntünk egymástól, érezni lehetett, hogy máskor az ilyen alkalmakkor kötelezően elhangzó, így többnyire csak kutyafuttában odavetett „jó egészséget!” búcsú-köszöntés e kis csoport tagjai számára a másik iránti érdeklődés őszinte kifejeződését jelző kívánsággá nemesedett.
Ilyen egyszerű lenne a hitterjesztés? Nyilván nem! De egy dolog biztos: a városmisszió folytatódik!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.