A varjak szeretik a cseresznyét

Útközben az autóból kinézve mindenütt fehéren virított a bodza, de ugyancsak fehérek a most a virágzó kökény szirmai is. Alig érkeztünk meg, hangos károgással egy nagy csapat vetési varjú érkezett, keringtek egy darabig, aztán megszállták a cseresznyefákat. Azokat is, amelyeken a szemek még zöldek vagy már kicsit rózsaszínűek voltak. Lent, a vasútállomás közelében magas jegenyefákon van a telepük, nagyon régóta, már gyermekkoromban is ott láttam őket. A varjak mindenevők, növényi és állati eredetű táplálékot egyaránt fogyasztanak, a hegyre cseresznyézni járnak. A távcsövet a nyakamba akasztva körbejártam a környéken. A mély, sűrűn benőtt Péntek-árokban barátka énekelt, valamivel távolabb két sárgarigót hallottam. Egymástól talán ötvenméternyire ültek egy-egy sűrű lombú fán, és mintha csak felelgettek volna egymásnak. Az egyik flótája után néhány másodperccel már a másikat hallottam, egyszerre sohasem szólaltak meg. A dús lombú fákon hiába próbáltam keresni őket, érdekes, hogy aranysárga tollaikkal mennyire beleolvadnak a zöld környezetbe. Néhány perc múlva az egyikük elhallgatott, a másik még szélnek eresztett három gyönyörű flótát, aztán ő is befejezte. Vadgerle búgott, az út felett húzódó vezetéken házi rozsdafarkú üldögélt, a hegy felett egerészölyv keringett. Egész délelőtt kissé borús volt az idő, néha az eső is csepegett, de aztán kisütött a nap, és nyomban megindult a rovarmozgás. Nagy szitakötők repültek, ciripelni kezdtek a mezei tücskök, egy fa villanyoszlop körül kék fadongó keringett. Szeretem ezt a nagyon szép, sötétkéken csillogó, békés rovart, amely gyakran látható öreg oszlopok körül, ahol alkalmas helyet keres a petéi számára.
A fiamék maradtak, én a délutáni vonattal jöttem haza, de előtte körülnéztünk lent a móló körül. Meleg volt, a bazaltpárkányon fali gyíkok sütkéreztek, ám nyomban eltűntek, ha valaki feléjük közeledett. Közvetlenül a part mellett bütykös hattyú vezette hat kis fiókáját, a közelben két tőkés réce úszott. Egy nagyobb nádfonatban nádirigó karicsolt. A hattyúkat egy csapat gyerek nézte, de a nagy fehér madaraknak csalódniuk kellett, mert eleséget nem szórtak nekik a vízbe. Zöldike szólt valahol, később „zsírozott” is, két örvös galamb repült át, a mólón barázdabillegető szaladgált. Időnként felcsípett valamit, talán egy hangyát, de vadászott repülő rovarokra is, fel-felugrott utánuk. Az állomáson a vonatra várva folyamatos volt a varjútelep károgó lármája. Ezek is madárhangok, de azért egy fülemülét szívesebben hallgattam volna.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.