Sudár Anna tiszta, szép hangján, pontos értelmezéssel hangzanak föl az irodalmi művekből vett részletek, hozzájuk illeszkedik a Misztrál együttes finom muzsikája.
Kicsiny falu a hegyek között Pilisszentkereszt. Nevét a legutóbbi időkben a nemzetiségi feszültségek okán emlegették inkább: a szlovák–magyar ellentét kiéleződésére találtak itt (provokáltak) ürügyet… Hogy kik? Erre adjon választ Bartók Béla, aki népdalgyűjtő útja során más tájakon szerzett tapasztalatok alapján, de egyetemes érvénnyel mondja: „A parasztság körében béke uralkodik, a különböző fajokhoz tartozók közötti gyűlölködés csak a magasabb körökben dívik.”
Pilisszentkereszt népe békés. Tele a kicsiny templom, a szlovák és a magyar nyelvet váltva mutatja be a szentmisét Szalay Zoltán plébános. Az Ige – hangozzék bármilyen nyelven – ugyanúgy érvényes. S természetes, hogy mindenkinek a magáén szól legközelebbin. A műsor az első gyertya meggyújtása után a szenvedés és magány érzését vetíti elénk Balassi Bálint, Jékely Zoltán, Babits Mihály és Dsida Jenő szavaival. Csak azok a „magasabb körök”, ahol „dívik” a gyűlölködés, hagyják békében a várakozó lelkeket!
A jó szándék áttöri az ostobaság és harag falát. Milyen egyszerű! A gyönyörű fekvésű pilisi falu életébe a 2003-ban alakult (hivatalos nevén) Polgári Kör Egyesület hozta el idén is a lélekemelő műsort. Néhányan, akik fölül tudnak és akarnak emelkedni a (politikától és mindenfajta más erőktől erőltetett) rosszban való morzsolódáson, s jó sorsuk okán ebben a faluban laknak, ahol levegőt, tágasságot, emberséget szívhatnak magukba – a korábbi plébánossal, Ackermann Kálmán atyával és az új lelkipásztorral, Szalay Zoltán atyával együttműködve, mint fogalmazzák, „összecsengve az egyházzal”, sok szép és közös élményt teremtettek Szentkereszten.
Felhangzott a Misztrál együttes zenéje, most már a második gyertya meggyújtása után, a felismerés és kegyelem hangján énekelik Ady versét Az Úr érkezéséről. S közben eszünkbe juthatott a falu határában III. Béla által 1184-ben alapított ciszterci monostor feltárt romegyüttese. Az egyesület ebben az értékmentésben is részt vett, s reményeik szerint ez „az egyetlen, teljes egészében feltárt, illetve feltárható nagy középkori szerzetesi épület Magyarországon” nemsokára bemutatható lesz a nagyközönségnek. Horváth Sándor, az egyesület elnöke, az egyik budapesti egyetem dékánja nem holmi hivalkodásból sorolja az elmúlt évek eseményeit és terveiket. Hanem abból a meggyőződésből, hogy a kisebb közösségeknek maguknak kell megteremteniük az élhető életet. Az egyesület összetétele színes: „diplomások és szakmunkások, őslakosok és »gyüttmentek« fiatalok és idősek, magyar, német és szlovák gyökerekkel rendelkezők” egyaránt részt vesznek a „cselekvésre képes közösségben”.
Felfénylett a műsorban a harmadik gyertya. Kosztolányi Dezső, Pilinszky János, a Paradicsom mezejibe kezdetű népdal a reményt hangozza. Végül fellobbant a negyedik kanóc is, elérkeztünk a születéshez, a Lényeghez, s az ebbéli örömben, a felismerés derűjében a bizalom hangjai túlszállnak a templom falain, s ott zengenek az első, friss téli havazásban: Kelj fel gazda, szól a regösének, majd a népének dallamán: Kimenék én ajtóm elejibe… Hogy befogadjuk Őt.
Fotó: Elmer István
