Mit jelent az, hogy a válság lehetőség a mai világban? Hogyan látja mindezt mint közgazdász, mint szerzetesnővér?
– Azt, hogy a válság lehetőség, két forrásból olvastam, hallottam. Az egyik az Egyházak Ökumenikus Tanácsa – nyilatkozatuk a Magyar Kurir oldalán jelent meg, ott szóról-szóra az szerepelt, hogy a válság lehetőség. Másrészt a Fokoláre Mozgalom szervezésében a közösségi gazdaság vállalatainak konferenciáján, Krizsevciben, Horvátországban hallottam, itt is ez hangzott el. Hogy ez a két forrás mit ért válságon, azt a következőben tudnám összefoglalni. A válság során az emberek érzik, hogy valami nem jó, valami másra lenne szükség. Keresik a változtatás irányát. Vannak, akik értékrendi változtatást tartanának szükségesnek, ezáltal a lehetőség fonalát veszik fel: lehetőség van új gondolkodásmódot kialakítani, paradigmaváltásra gondolni. Azt hiszem, ebben a kereszténységnek nagyon nagy szerepe van. Részt veszek konferenciákon, előadásokat tartok, s ez alkalmakkor tapasztalom, hogy az emberek most nyitottabbak egy új értékrendre, ezen belül a keresztény értékek meghallására. Ebben látom a válság lehetőségét: lehetőség egy új gondolkodásra, lehetőség egy új értékrendre.
Hol lehet ma ezeknek az értékeknek hangot adni, nem keresztény médiumokban, illetve a nem hívők számára? Érdekli-e a világot, hogyan tekintenek a keresztények a válságra, vagy inkább a példamutatás lenne a fontosabb?
– Véleményem szerint a nem keresztény világ is meglátta, hogy itt egy válságkomplexumról van szó, hiszen a gazdasági, pénzügyi, környezeti válság mélyén értékválságról is beszélnek. Ennek hangot ad Sarkozy francia elnöktől kezdve, Stiglitz Nobel-díjas közgazdászon át rengeteg ember, olyanok is tehát, akik nem kimondottan kötődnek a kereszténységhez. Azt nagyon sok világi ember is látja, hogy morális- és értékrendi válság van a válságkomplexum mélyén, és hogy egy új értékrendre volna szükség. Hogy milyen legyen ez az új értékrend, az jelenleg alakul, formálódik, hiszen rengeteg oldalról bukkannak fel különféle ötletek, felvázolt értékrendszerek. Ebben, úgy gondolom, a keresztény értékrendnek is helye van. Tapasztalom, hogy ha nem keresztény emberekhez szólok, ők is nyitott füllel hallgatják. Nemrég előadást tartottam a Piac és Profit gazdasági magazin konferenciáján, ahol kétszázhúszan vettek részt: üzletemberek, bankárok, politikusok. Itt a püspökkari körlevél egyik fejezetének alapján felvázoltam egy keresztény alapokon nyugvó gazdasági modellt, ami meglepően nagy érdeklődésre tartott számot. Voltam más helyeken is előadni, ahol szintén úgy reagált a hallgatóság, hogy végre egy más szemléletű közgazdaságtanról is hallhatott. Ezért gondolom, hogy az emberek nyitottabbak lettek. Hogy milyen súlya van itt a keresztény gazdasági gondolkodásnak, azt nem tudom pontosan megítélni. Ha a nagyvilágot nézzük, akkor arányaiban talán nem annyira számottevő, hatásában viszont jelentős. Az biztos, hogy a keresztények számára ez a mostani egy olyan idő, amikor fokozottan élniük kell ezeket az értékeket: hitelességükkel, apostoli tevékenységükkel. Fontos, hogy a kereső emberek lássák őket. Ez által is erősödhet ez a fajta értékrend. Nagyon fontos az egyéni felelősségvállalás a válságban.
Az első pápai enciklikák, dokumentumok, amelyek a gazdaságról, illetve a társadalomról szólnak, pontosan azért születtek, mert akkor is változóban volt a világ. Van-e szükség egy új megnyilatkozásra ebben a helyzetben, amely eligazítást nyújtana a híveknek?
– Óriási érdeklődéssel várjuk XVI. Benedek pápa új enciklikáját, amely a társadalomról fog szólni. Ismereteim szerint az egyház társadalmi tanításának alapját adó enciklikák egymásra épülnek. Tehát a Rerum novarum alapgondolatai megtalálhatóak akár II. János Pál Centesimus annus enciklikájában is. Az egyház szociális tanítása folyamatos fejlődést mutat, és mindig az aktuális életkérdésekre, körülményekre válaszol. A főbb értékek, a főbb vonulat ugyanakkor mindegyikben megvan. Fel lehet építeni az enciklikákból egy társadalmi-gazdasági, sőt, környezeti értékrendet, amely állandó értékekre épül. Gondolok itt például a közjó, az emberi méltóság, a szolidaritás, a szubszidiaritás elvére, amelyek állandó értékek, a szociális tanítás oszlopai, vagy a Centesimus annus, Solicitudo rei socialis környezetről szóló gondolataira. A tanítás mindig az adott időnek megfelelően szól, hangsúlyoz – de ugyanazon alapértékekre irányítja a figyelmet.
