India mint missziós terület korán a keresztények érdeklődési körébe került. Már Szent Tamás apostol is hirdette ott az evangéliumot, majd Xavéri Szent Ferenc járt náluk. A kereszténység azonban máig kisebbségben van a hatalmas ázsiai országban – hasonlóan a szomszédos országokhoz: Kínához, Koreához, Szaúd-Arábiához. A helyzet azonban mégsem ugyanaz. Ma számos indiai misszionáriust találhatunk európai országokban, akik szívvel-lélekkel belevetik magukat az adott ország nyelvének és kultúrájának elsajátításába, hogy minél hatékonyabban evangelizálhassanak. A verbiták már az 1990-es évektől kezdve jelen vannak hazánkban. Alapítójuk, Szent Arnold Janssen szándéka ugyan az volt, hogy európai misszionáriusokat küldjön Keletre.
Devprasad Ganawa verbita szerzetes Jhabua püspökeként szolgál ez év május 11-e óta. Közép-India szülötte, gyermekkorában számos misszionáriussal, köztük verbita szerzetesekkel is találkozott az iskolában, akik hamar felkeltették a papi hivatás iránt amúgy is érdeklődő fiú figyelmét. „Arra gondoltam: ez egy jó közösség, ahol Jézus tanításának tanúja lehetek majd Észak-Indiában” – mondta, mivel oda szeretett volna menni. Chacko Thottumarickal 2008. december 7-től Indore püspöke, neki is az iskolájukba látogató verbiták keltették fel először a figyelmét. Idősebbik nővére, valamint mély lelki életet élő édesanyja is támogatta őt útján a verbita szerzetesség felé. A mai helyzetben, amikor az indiai papi hivatások száma bőven meghaladja egész Európáét, érdekes jelenség a keleti missziósok jelenléte nyugaton. Ganawa püspök szerint éppen ez a csodálatos az egyházban: „Ma nagyon sok olyan fiatal van Afrikában és Ázsiában, akik mintegy viszonzásképpen Európába mennek, hogy megvalósítsák azt, amit II. János Pál pápa újraevangelizációnak nevezett. Nagyon sok ember van Amerikában és Európában, akik nem ismerik Jézust, emiatt az igehirdetés szükségessége megnőtt ezeken a területeken.” – Ma mintegy hatvan országban működnek verbita szerzetesek az egész világon, a legkülönfélébb területeken: a médiától kezdve az oktatáson át a szegényekkel való foglalkozásig. A papi hivatások száma annak ellenére nagyon magas Indiában, hogy a keresztények az ország lakosságának két százalékát teszik ki csupán.
Ganawa püspök szerint „a Keleten élő keresztények a különböző országok többségi vallású híveitől üldöztetést szenvednek”. Chacko Thottumarickal elmondta: 2004-ben jól szervezett erőszakot alkalmaztak a keresztények – köztük püspökök, papok – ellen Jhabuában, de ugyanez elmondható India más részeiről is. Ganawa püspök szerint ilyenkor, a sötétség és megpróbáltatások idején derül ki igazán, hogy a katolikus hit milyen fényt tud gyújtani. Az egyház ezt a kezdetektől fogva megtapasztalta – mondta, majd így folytatta: „Jézus és a tanítványai is mind erőszakos halált haltak – Jánost kivéve, majd a Római Birodalom alatt is üldözték őket. De Jézus maga mondja, hogy a mag sem tud gyümölcsöt teremni, hacsak meg nem hal. Az egyház tehát ezekben a pillanatokban tudja megmutatni a valódi természetét: megbocsátani az ellenségeinknek, szeretni őket.” Devprasad Ganawa szerint az indiai emberek alapvetően lelki beállítottságúak, mindennapjaikat átjárják a hagyományok és rítusok, noha teljesen más formában, mint ahogyan azt a nyugati világban elképzelik. Itt minden a vallásról szól – az utóbbi időben a politika is. „Ez új jelenség, amit most tapasztalunk, hogy a vallás nevében ellenségeskedést szítanak a politikusok a hívők között” – mondta. „A vallás átpolitizálása az, ami az ellentéteket szítja, mivel arra használják fel a vallási különbségeket, hogy megnyerjék maguknak az embereket. Minden vallás abban segíti követőit, hogy jobbak legyenek: önmagában a vallás nem állítja szembe egymással az embereket.”
