Elgondolkodtató azonban, hogy a tanítási szünet a mai fiataloknak valóban vakációt jelent-e, tudnak-e, akarnak-e hasznosan – élve a lehetőségekkel – testben és lélekben erősödni, fejlődni, vagy egész nap az utcán csellengve vagy a számítógép előtt kuksolva töltik szabadságuk java részét. De – szerencsére vannak más lehetőségek is. A médiumokban ilyenkor csak az autósokat figyelmeztetik, hogy az iskolapadból kilépő gyerekek felszabadult boldogságukban a közlekedésben veszélyt jelenthetnek, a szülőket azonban nem készítik fel, hogy gyermeküknek valamilyen értelmes elfoglaltságot, célt adjanak a vakáció idejére. A családok felnőtt tagjainak legtöbbje a nyári hónapokban is dolgozni kényszerül. Részben azért, mert nincs elég szabadságuk, másrészt mert a főnököktől való félelmükben nem mernek hosszabb időre távol maradni munkahelyüktől, de szép számmal vannak olyanok is, akik semmilyen anyagi terhet nem tudnak vállalni azért, hogy a család egy-két hetet együtt tölthessen. Így van ez a csonka családokban is, ahol e problémák hatványozottan jelentkezhetnek.
A gyerekeknek, fiataloknak jelentős része tehát manapság nem tud élni a vakáció adta lehetőségekkel. Hiányzik a nagyszülők példát is adó segítsége, gondot okoz a szülők túlhajszolt munkája, s az anyagi lehetőségek szűkülése is. Sok gyereknek a vakációban szórakozás gyanánt a televízió vagy a számítógépes játékok használata marad csupán. Mások falkába verődve versenyt unatkoznak az utcán, egy-egy téren, s még jó, ha nem ilyenkor szoknak rá a cigarettára, az italra, vagy próbálják ki a kábítószer rövid távú örömet és látszólagos boldogságot nyújtó hatását. A tévé, a gépzene és a közös unalom jelenti tehát sok fiatal számára a nyarat, a pihenést. Este esetleg diszkóba, ízlésüknek megfelelő koncertre mennek, ahol újabb veszélynek vannak kitéve, hiszen olyan társasággal is találkozhatnak, amely a szülők, az iskola egész éves nevelőmunkáját pillanatok alatt képes tönkretenni.
A fenti problémák esetleges kivédésére vannak azonban megoldások. Sporttáborok, kézműves táborok várják a jelentkezőket, ám ezt nem mindenki tudja megfizetni. Az iskolák is szerveznek nyári táborokat, melyek talán nagyobb biztonságot nyújtanak a fiataloknak, ezáltal szüleik is nyugodtabban indulhatnak naponta munkába. Emellett vannak különféle, az iskolai kereteken túl szervezett táborok is, melyekben biztosak lehetünk, hogy gyermekeink jót kapnak, s tapasztalhatnak meg. Ilyen például a Zsámbéki Katolikus Képzési Kht. által szervezett önismereti tábor is, melynek működéséről Berkecz Mária, az egyik szervező beszélt.
Mint elmondta, a fiatalok nyáron szeretnének olyan módon pihenni, hogy az emlékezetes maradjon számukra, örülnek, ha a tábor után ráébrednek, hogy mindezt tanítási időben nem tehették volna meg. Fontos, hogy az iskolai közösség után ismét társaságban legyenek – ne maradjanak hirtelen egyedül. A táborok egyik célja lehet, hogy olyan kérdéseket vessenek fel a fiataloknak, amelyek komolyan foglalkoztatják őket, de szüleikkel, tanáraikkal nem merik vagy nem tudják év közben megbeszélni. A nyári táborok példát is adhatnak a fiataloknak: a női (anya-) és férfi (apa-) szerepek megismerésére, a család működésére, a társas támasz megélésére, jelentőségének felfogására. A nyár, a vakáció tehát lehet veszélyforrás, de lehet a test és a lélek egészséges épülésének időszaka is. Bár az anyagi és a környezeti adottságok befolyásolják a családok lehetőségeit, mindenki megpróbálhatja, hogy gyermeke, unokája hasznosan, lehetőségeihez képest jól töltse el a nyarat, s ősszel pozitív tapasztalatokkal töltekezve, nem negatív tulajdonságokat tanulva illeszkedjék vissza az iskolába, s várja a nyarat, a következő vakációt.
