Az eseményen részt vett Veres András győri püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nagykancellárja; Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára; Schanda Tamás, az Innovációs és Technológiai Minisztérium miniszterhelyettesi feladatokat ellátó államtitkára; Borhy László, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora; Koltay András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora; Martos Levente Balázs, a Központi Papnevelő Intézet rektora; Csepregi Zoltán, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora; Tóth Tamás, az MKPK titkára és Németh Gábor, az MKPK irodaigazgatója.
Az ünnepség Veres András püspök beszédével kezdődött. „Ha Istent kiűzik a tudományos szférából, akkor a vallást űzik ki az emberi életből. Ha az erkölcsöt kiűzik a jogból, az értékeket űzik ki a törvényekből. Ha a tudománynak és a technikának korlátlanságot biztosítanak, a fejlődés vak és pusztító lehet.” Az idézett szavak Joseph Ratzinger Benedek Európája a kultúrák válságában című könyvéből származnak. „E mondatok megadják a választ arra a kérdésre, miért van szükség katolikus egyetemekre. Napjainkban annyira szétváltak az egyes tudományágak, hogy a legműveltebb ember számára sem lehetséges az egyetemes emberi tudás megszerzése. Már csak azért sem, mert e tudományágak gyakran nem konvergálnak egymással. Éppen ezért szükség van azokra az erkölcsi normákra, amelyek az ember javát és a teremtett világ rendjét szem előtt tartva biztosítják a különböző tudományok integritását és belső egyensúlyát.”
A mai ember gondolkodásába – folytatta Veres András – mélyen beleivódott a minden abszolút érték létét megkérdőjelező magatartás, s már semmit sem akar elfogadni maradandónak, változtathatatlannak. „Ezt nemcsak az anyagvilág, hanem a szellem és az erkölcsi rend vonatkozásában is hangoztatja, kialakítva így a totális relativizmus diktatúráját, miként XVI. Benedek pápa fogalmazott.”
Az MKPK elnöke emlékeztetett Max Planck Nobel-díjas fizikus örök érvényű megállapítására: mind a tudomány, mind a vallás Istenbe vetett hitet kíván. „A hívők számára Isten van a kezdetben, a fizikusnak meg Isten van minden megfontolás végén. Bárhová nézünk, sohasem találunk ellentmondást a vallás és a tudomány között, inkább teljes összhangot, minden lényeges pontban.”
Ezért szükség van a tudományok művelésének olyan szentélyeire, amilyen a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, ahol az Istenbe vetett hit nem akadálya, hanem segítője a különböző tudományágak együttműködésének és fejlődésének – jelentette ki a PPKE nagykancellárja.
A tudományos élet és a személyiségfejlesztés sajátos fellegvára a katolikus egyetem – Kuminetz Géza rektor ezzel a címmel tartotta meg székfoglaló előadását. Bevezetésként Aquinói Szent Tamás gondolatát idézte: „A legcsekélyebb tudás, amit a legnagyobb dolgokról nyerhetünk, kívánatosabb, mint a legbiztosabb tudás a kisebb dolgokról.”
Kiindulási pontként megállapította: a kapitalista szellem és a permanens tudományos-technikai forradalom idején újra kell definiálni a tudomány helyét az ember, az emberiség életében, „mivel a pozitivista tudományeszmény nem lehet az ember megváltója”. Halasy-Nagy József filozófust idézte: az ember immár „nem lát tovább a természetnél, nem ismeri többé önmagát: idegenül áll szemben azzal a részével, amely több mint természet”.
A tudomány – tiszteletre méltó eredményei ellenére – az ember legégetőbb kérdéseire nem tud választ adni, néma marad. Micsoda az ember? Mi a hivatása a földön? Miért lesz civilizációnk újra meg újra a legprimitívebb ösztönök zsákmánya? Minderre nem kapunk feleletet a tudománytól.
A rektor ezután három fogalmat vizsgált meg, és tisztázta az egymáshoz való viszonyukat: ezek az ismeret, a tudományos ismeret és a világnézet. Schütz Antal teológus nyomán a megismerésnek a keresztény világfelfogás által vallott hét szintjét említette: a józan észt, a nagy cselekvők, illetve a látók ismeretét (ide tartoznak a szentek és a hősök); a szaktudományokat; a bölcseletet, az efölött álló teológiát és végül Isten színről színre látását. „A tudás mind jobban átvált bizonyosságokká, melyek aztán értékelik az alsóbb szintű ismereteket. A tudás különböző formái kölcsönösen hatnak tehát egymásra; együtt alkotják az ember által elérhető ismeret univerzumát.”
A tudomány a nevelés, az emberré fejlesztés szolgálatában áll. Ebben a gondolatkörben Kuminetz Géza hangsúlyozta: a katolikusok elsősorban azért oktatnak és kutatnak, hogy az ember birtokba vehesse méltóságát, hivatását, és küldetését megtalálva érett személyiséggé váljon, olyanná, aki valóban Isten képmása. A keresztény világnézet igazi jövőképet kínál, nem utópiát fogalmaz meg.
A katolikus egyetem mibenlétéről megállapította: egy egyetem akkor válik valóban katolikussá, ha oktatói és kutatói, valamint hallgatói valóban katolikus emberek. „Fontos, hogy az állam is egyenértékűnek ismerje el az itt kiadott diplomákat és doktori fokozatokat az állami egyetemeken kiadott oklevelekkel. Szintén nélkülözhetetlen, hogy az egyetem működésének anyagi feltételei tartósan biztosítva legyenek. Ma e két utóbbi szempontból igen kedvező körülmények között élünk, hiszen államunk elismeri diplomáinkat s anyagilag is biztosítja működésünket.”
A katolikus egyetem tanárairól és professzorairól szólva a rektor hangsúlyozta: ők a katolikus szellem fő hordozói. Ehhez azonban „egyszerre kell fejleszteniük személyiségüket, spiritualitásukat és szakmai felkészültségüket”. Az egyetemi tanár tehát szakmai és erkölcsi, illetve vallási nagyság is legyen.
A katolikus egyetem karairól és kutatóintézeteiről Kuminetz Géza megállapította: „A karok, amennyire csak lehet, képezzék le a tudás minden ágát, illetve az emberi ismeret teljes horizontját és vertikumát, az ismeretek fentebb vázolt hierarchikus rendjének megfelelően. Ám csak akkor fognak rendben és szinergiában működni, ha a hittudományi fakultás és a szent tudományokat oktató és kutató fakultások, intézetek, kutatóközpontok ténylegesen is az egyetem szellemi vezéreivé válnak.”
Forrás és fotó: PPKE Rektori Hivatal
