A társadalom helyzetére és körülményeire utalva elmondta, hogy a tudatos és jól megszervezett manipuláció eredménye az emberek sérülékenysége, valamint megvezethetősége lett, és a társadalmi és etnikai csoportok egymás ellen való kijátszása is ezt célozza. Ebből a szempontból is igazak Jézus szavai: „A világ fiai okosabbak a világosság fiainál.”
Ma Magyarországon több mint kétszáz bejegyzett egyház működik, amelyek között számos társadalomromboló és a tagjait szinte rabságban tartó szervezet is van. Ez is egyik fegyvere a jelenlegi kormányzatnak, amely az egyházzal szembeni viszonyában rendkívül negatív – mondta a püspök. A reménytelenségből a tudatosság jelentené a kiutat, de „a társadalom nagy tömege szinte elfelejtett gondolkodni”. Az előadás bemutatta a magyar szenteket, akik történelmünk „nagyszerű alakjai és minden magyar példaképei”. Minden kor minden kereszténye számára „követendő példaként állnak előttünk ezek az emberek, akiken keresztül Isten meg nem ismételhető és egyedi terve valósult meg. Számunkra is nyitva áll az út, hogy a magyar szentek követői, vagy önmagunkat elpusztító lények leszünk” – hangsúlyozta Spányi Antal.
A székesfehérvári püspök sokak számára ismerős mondattal utalt a kifogásokra: „Szent lennék, ha jobbak lennének a körülményeim.” Ennek kapcsán kitért nagy szentjeink – sokszor nehéz – „körülményeire”, hiszen ezeken keresztül nyerhetünk bátorságot mi is a kitartásra, a következetességre és a keresztény értékrendhez való hűségre. Számtalan példa áll előttünk: Szent István erőssége és állhatatossága; Szent Imre, aki mindig és minden helyzetben igent tudott mondani; Szent Margit, aki kiteljesítette életét az imádságban és a vezeklésben; Szent Erzsébet, aki tudta, hogy ha az emberek nem is értik meg, Krisztus akkor is megérti és elfogadja szolgálatait; Prohászka Ottokár püspök, aki a maihoz hasonló liberális világban élt, mégis tisztán látott, hűen az egyházhoz és önmagához; és végül Kaszap István, aki őszinte vágya ellenére, betegsége miatt nem léphetett be a szerzetesrendbe, mégsem kezdett el panaszkodni, hanem felajánlotta szenvedéseit.
„A nehézségek és a szenvedések, valamint a világ visszahúzó ereje ellenére lettek szentek ezek az emberek – fejtette kis a püspök. – Azt üzenik, hogy lehetünk szentek mi is, ma is. Nekünk is adott ugyanaz a kegyelem, amivel ők megvalósították Isten akaratát. Minden gyengeségünk és gyarlóságunk ellenére ránk, keresztényekre vár az a feladat, hogy meggyógyítsuk a világot. Ehhez pedig „nem dollármilliók és nem politikai praktikák” kellenek, hanem mély imaélet és az életszentségre való hívásra adott válaszunk.
Merünk-e a magyar szentek utódai lenni? Milyen ritkán hallani ehhez hasonló kérdést, amely rávilágít a mai magyar társadalom valódi nehézségére: a gondolkodás és a belső lelki szabadság hiányára, valamint a valódi elkötelezettségtől való félelemre. Mégsem szabad elfelejtenünk, hogy nem vagyunk egyedül a lehetetlennek tűnő küzdelemben – bátorított Spányi Antal – , velünk van Isten, akinek semmi sem lehetetlen.
