Először az Európa Tanács, aztán az Európai Parlament, végül az európai közösség, mai nevén Európai Unió tette magáévá a zászlót. Voltak kísérletek a „modernizálására”, de máig nem változott. Az ezredfordulón már írtunk az eredetéről, de azóta is azt tapasztaljuk, hogy elhallgatják a történetét. Pedig igazi európai és huszadik századi történet. Európai, mert földrészünk szellemi, sőt gazdasági gyökerei sem szakíthatók el a keresztény gyökerektől és éltető hittől. És XX. századi, mert az embertelen diktatúrák egyikének túlélője volt annak az eszköze, hogy az Európai Unió keresztény gyökereinek jelképe lehessen a zászlója is. Miről is van szó?
A zsidó vallású belga Paul Levi a vészkorszak idején fogadalmat tett, hogy ha túléli a háború borzalmait és a náci üldözést, áttér a katolikus hitre. Megtartotta a fogadalmát. 1949-ben Londonban az Európa Tanács kulturális bizottságának vezetője lett. Hat évvel később pályázatot írtak ki az Európa Tanács zászlajára. Paul Levit, amint egy Szűz Mária-szobor előtt elhaladt, megragadta a tizenkét csillagból álló korona Mária feje körül. A kék mennybolt hátterében aranyosan csillogott a restaurált szobor csillagkoronája. Levi megnyerte a pályázatot, de nem szólt ötletének eredetéről.
Honnan ered a Szűz csillagos koronája? A Jelenések könyve tizenkettedik fejezetéből: „Az égen nagy jel tűnt föl, egy asszony, kinek öltözete a Nap volt, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona.” A csillagok tizenkettes száma nyilvánvaló utalás Izrael tizenkét törzsére, Isten népére. A tizenkettes szám sokrétű bibliai jelképe ékesíti az EU lobogóját, jelezve a keresztény gyökerű és jövőjű Európa szellemi-lelki távlatát.
Mit szólnak ehhez az új magyar alaptörvény bevezető hitvallásának liberális, szocialista és zöld bírálói?
