Ausztria-Magyarország között pedig aligha akad még egy zeneköltő (szerényebb mértékben kivétel Goldmark Károly), aki oly szoros hidat vert, mint Joseph Haydn. Halálának kétszázadik évfordulója kapcsán áttekintvén életének helyszíneit, bemutatásának új szempontjaival találkozunk.
1761 és 1790 között Antal, majd a fényűző Miklós herceg zeneigazgatójaként állandó zenekar karnagya, a kismartoni kastély zenei életének felelőse volt. Munkája bőven akadt. Miklós nápolyi nagyköveti minőségében megismerkedett az olasz operaműfajjal, amelyet szeretett volna itthon is „meghonosítani”. Haydn, aki kizárólag a hangszeres zene, konkrétan a szimfónia, vonósnégyes műfajában örvendett nemzetközi tekintélynek, több mint ezer operaelőadást vezényelt, és kora operazenéjének valamennyi esztétikai, dramaturgiai és kompozíciós-technikai újításával tisztában volt. Éppúgy tevékenykedett a buffa és a seria egymástól való elválasztásának megszüntetésén. Opera buffa helyett dramma giacosóként jegyezte A patikust, az Armida pedig a dramma eroica szellemében fogant. Dalművei viszonylagosan szűk mozgásterében éppoly sikeresek és elismertek voltak, mint az általa betanított Cimarosa, Gassmann, Guglielmi, Sacchini, Salieri, Paisiello, Zingarelli és más olasz operák. Csak Gluck és Mozart hiányzott feltűnően a repertoárból.
Már a Goldoni-történetből írt A halászlányok című első operájában is konfrontálódik egymással a bizonyos „komoly énekespár” a két „komikus párral”, a heroikus-lovagi elem ütközik a fantasztikusmesebelivel, miként kora más divatos operaszerzőinek műveiben is.
Haydn, aki 1780-tól a XVIII. század leghírnevesebb zeneszerzője volt, a zenedráma intenzitása és izmosítása valamennyi trükkjét legalább úgy ismerte és gyakorolta, mint kora legnevesebb operaszerzői. Ő azonban kizárólag nyomtatásban megjelent műveivel vált igazán népszerűvé, ezek pedig nem daljátékai voltak. Joseph Haydn nevét elsősorban a szimfonikus zeneirodalom újítójaként és a vonósnégyes műfajának megteremtőjeként ismerték. Szimfóniái párhuzamosan jelentek meg Bécsben, Lipcsében, Amszterdamban, Londonban, Párizsban, Madridban, Milánóban. A XVIII. századi opera elterjedéséhez azonban utazó zeneszerzőkre és utazó énekesekre volt szükség, ami Haydn esetében nem állt fenn. Az operaszerző Haydn felfedezése ezért nem tekint vissza hosszú időre, tulajdonképpen Doráti Antallal kezdődik. Hány operát szerzett Haydn? Nem ismeretes, hiszen az Esterházy-opera 1779. évi leégésével számtalan autográfja megsemmisült. 1978 után Nicolaus Harnoncourt vette át Doráti szerepét. Egymást követték a Haydnoperák bemutatói és lemezfelvételei a nagyobbnál nagyobb nevekkel (La Vera Constanza Jessye Normannel és Helen Donathtal; az Orfeusz és Euridike Joan Sutherlanddel és Nicolai Geddával; La fedelita premiata Frederica von Stadéval és Ileana Cotrubassal; L`Isola disabilata Renato Brusonnal; az Armida Cecilia Bartolival).
A jubileumi programok sorában különös hangsúlyt kapott Haydn operairodalmának népszerűsítése. A Wiener Kammeroper angol rendezésben, H. C. Robbins Landon Haydn-kutató és Karl Heinz Füssl osztrák zeneszerző Universal Edition számára készített színpadi megfogalmazásában mutatta be Le Pescatrici (A halászlányok) című operáját, melynek partitúrarészei szintén elvesztek a tűzvészben. Ezt a művet az Edinburghi Fesztiválon, Münchenben, Sienában és Budapesten is játszották már.
Az ausztriai fő kiállítás, A fenomén Haydn, Burgenland és a kismartoni egyházmegye patronálásával jött létre. Paul Iby püspök e címet még Isten kegyelméből fenomén kiegészítéssel is ellátta, hiszen Haydn zenei tevékenységében a barokk életöröm, a színvonalas szakrális muzsika ismerete és az eredeti népi kultúra hatása autentikus módon egészíti ki egymást. Az egykori franciskánus templomban adaptált Egyházmegyei Múzeum hangulata ma éppúgy lehetőséget ad a meditációra és inspirációra, mint Haydn korában.
Burgenland és Alsó-Ausztria, beleértve a fővárost, Bécset Az igazi Haydn mottóval Haydn életének és munkásságának több helyszínét is új szempontok szerint mutatja be. A história és a sztori egyformán szerepet kap, hogy látványossá tegye a zene- és művészettörténeti, valamint kultúrtörténeti bemutatókat. Korabeli skiccek, festmények és számtalan más emlék egészíti ki Haydn életének és munkájának személyes tárgyait. Az értékes autográfok, eredeti hangszerek tekintetében hatvanöt európai múzeum együttműködésében született meg a kismartoni kiállítás, melynek legnevesebb kölcsönzője II. Erzsébet Királyi Gyűjteménye John Hoppner Haydn-portréjával. A Széchényi Könyvtár, a Szépművészeti Múzeum és az Iparművészeti Múzeum szintén előkelő helyet foglal el az együttműködésben. Az egykor zenetörténetet író helyszínek között szerepet játszik Haydn szülőháza Rohrauban; a szalmatetős parasztház, melyet a zeneköltő hatéves korában elhagyott, hogy Hainburgban és Bécsben folytassa tanulmányait. Születésének helyszíne, a hálószoba, lakószoba, konyha és barokk szoba eredeti parasztbútorai, hangszerei felújítva ragyognak. A bécsi, gum-pensdorfi Haydn-házat londoni tartózkodása után szerezte Haydn az akkori külvárosban. Életének utolsó tizenkét évét töltötte itt. A kiállítás címe Teremtés/Kimerülés – utalva az itt született A teremtés című oratóriumra és Az évszakok keletkezésére, majd Haydn öregkorára. A napóleoni seregek bevonulásának első hetében, 1809. május 31-én hunyt el, hetvenhét éves korában.
Bécsben aktuális városnéző program és Anna Ehrlich Joseph Haydn nyomain című éppen megjelent könyve segítenek a Haydn-emlékhelyek felkutatásában. A Michaeler – platzon állt a Burgtheater, ahol a legtöbb Haydn-művet bemutatták. A Michaeler-ház szerény tetőszobájában húzódott meg a zeneköltő. A Neuer Markt terének egy házában kuporgatta néhány guldenét, később itt szerezte a híres Császárhimnuszt. A Stephansdomban nyolc éven át énekelt a Bécsi Énekes Fiúk kórusában. Az Anker-óra figurái déli 12 órakor zenekíséretre vonulnak fel. Amikor a mutató a 12-re ér, felhangzik A teremtés motívuma. Ez azonban nem volt mindig így… A Régi Egyetem épületében látták a bécsiek utoljára személyesen nagy zeneszerzőjüket…
