A templomból fakadó forrás

Ez az új templom nem más, mint Krisztus. Ő az a templom, akiben az Élő Isten lakik, a templom, amelyet lerombolnak, de az Atya harmadnapra felépíti (Jn 2,19; Mk 14,58). Az oldalából titokzatos forrás, vér és víz fakadt, a kegyelem és irgalom folyója, amely megtisztítja a világot, és életet ad neki (Jn 19,34; vö. Zak 12,10; 13,1).

Jézus, amikor meglátogatja a jeruzsálemi templomot, megvizsgálja azt (Mk 11,11), ahogyan megvizsgálja előtte a fügefát is (Mk 11,13). Az ószövetségi próféták gyakran hasonlították Isten népét fügefához, és gyakran ábrázolták Istent úgy, mint aki fügét keres a népén, vagyis a jótettek és az igaz élet gyümölcseit keresi, de nem talál gyümölcsöt (vö. Jer 8,13; Mik 7,1).

Jézus ugyanígy vizsgálja meg a templomot, ahol az imádság, valamint az igaz élet gyümölcsei helyett kereskedőket és pénzváltókat talál. Ahogyan Zakariás próféta előre megjövendölte, hogy a messiási időkben már nem lesznek pénzváltók az Úr templomában (Zak 14,21), Jézus kiűzi őket Atyja házából.


A mi élő templomunk Krisztus. Az Ő megnyitott oldalából fakadó forráshoz kell mennünk, hogy megtisztuljunk, és életet kapjunk. A lateráni bazilika apszismozaikja gyönyörűen ábrázolja, hogy Krisztus keresztjéből forrás fakad, és ehhez a forráshoz bárányok jönnek inni. Ezek a bárányok a Krisztusban hívőket jelképezik. A mozaikon ábrázolt forrás négy ága a négy evangéliumra utal, az örömhír igéire, amelyek nem betű, hanem Lélek és Élet (Jn 6,63).

Ehhez a forráshoz kell járulnunk újra és újra. Ezáltal leszünk mi is a Szentlélek templomai (1Kor 3,16), az Élő Krisztus-test tagjai. Krisztus szeretne megtisztítani minket is, belőlünk is ki akarja űzni a kereskedőket, mindazt, aminek nincs helye az Ő templomában. Ha engedjük, hogy Jézus megtisztítsa és élettel töltse meg a szívünket, akkor a mi szívünkből is élő víz folyói fakadnak majd (Jn 7,37–38). Engedjük be Krisztus a lelkünk templomába! Engedjük, hogy sok mindent kiűzzön, kitakarítson onnan, ami nem oda való!

A mai ember igen gyakran belső sivatagban él (XVI. Benedek pápa kifejezése), mert elszakadt az élet Forrásától. Vajon tudunk-e mi, tudnak-e családjaink, közösségeink élő templomként jelen lenni mások életében? Milyen nagy áldás egy-egy ilyen ember, ilyen család, egy imádságos lélekkel, Szentlélekkel eltelt közösség! Tudjuk-e Krisztust, az Élő Víz Forrását hitelesen közvetíteni számukra, tudjuk-e odavezetni őket a Forráshoz?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..