A tavat átölelve

A Balaton környéki településeken lakóknak, illetve az ott nyaralóknak azonban lakhelyük, otthonuk, pihenésük helye. Az ember a világban mindenhol szereti és aggódik szűkebb környezetéért. A bécsi városmisszió előtt ezért született meg az osztrák főváros körül, majd a budapesti városmisszió előtt hazánkban is az élő rózsafüzér, a város körüli rendezvény, amelyen a zarándokok a városért, annak lakóiért, az országért imádkoznak. Tavasszal ezrek és ezrek veszik körül imáikkal Budapestet. Tavaly a Balaton körüli településeken lakó hívek is úgy döntöttek, hogy Mária oltalmát, Isten kegyelmét kérve minden év augusztus 16-án, mintegy átölelve a tavat imádkoznak, hogy szűkebb pátriájukban is minél több ember találjon utat égi édesanyánkhoz és rajta keresztül Jézushoz.
A zarándoklat során közös imádságban felajánlják Magyarországot, valamint imádkoznak a Balaton környékén élőkért és a nyári pihenésüket ott töltő emberekért.

Kényelmes világunkban, amikor a technika vívmányai szinte minden terhet levesznek a vállunkról, a hívő emberek egy része is busszal, vonattal, repülővel, esetleg gépkocsival indul zarándoklatra. Bár a távolabbi zarándokhelyeket nehéz gyalogosan elérni, némi fáradságot, nélkülözést érdemes fordítani az ilyen alkalmakra, hiszen ismeretségek, kapcsolatok, barátságok is születhetnek a közös imádság során. A közömbösség, a figyelmetlenség, önzés falai nemcsak a nagyvárosokban léteznek, hanem szerte a világban, akár a kisebb településeken, a Balaton körül élők között is. Ezért is fontos a helyiek kezdeményezése. Idén is augusztus 16-án, a Balaton-part kilenc pontjáról indult a gyalogos zarándoklat, reggel hét órakor. Minden indulási helyről két-két irányba indultak a résztvevők, hogy aztán az ellenkező irányból érkező hívekkel együtt fohászkodva élő rózsafüzért fonjanak a Balaton köré. A nap végén pedig közös szentmisén vettek részt a zarándokok. Az idei zarándoklat mottójául a szervezők a következő mondatot választották: „Elindulunk égő szívvel, és minden léptünk imádság lesz.” Ezzel a békés, jókedvű, imádságos együttléttel apró lépést tettek egymás és a világ felé: keresztény hitük megvallásával másokat is Krisztushoz hívtak, hiszen a zarándoklat lehetőséget adott arra is, hogy az egyház a templom falain kívül megjelenjen. Az ima erejében bízva kérték, hogy az Úr segítse meg a benne nem hívő embertársainkat is. Az imában való találkozás más települések lakóival jó alkalom volt egymás megismerésére, engesztelésre, a keresztény közösségben való együttlétre is. Útközben a zarándokok találkoztak olyan emberekkel is, akik nem járnak templomba, más módon nem kerülnek kapcsolatba a hittel. Ezért fontos volt számukra, hogy megmutassák: a vallásos emberek is vidámak és sokszínűek, vannak köztük fiatalok és idősek egyaránt.

Az egyik zarándokcsoporthoz délelőtt csatlakoztam Balatonszentgyörgyön. A közelebbi településekről már korábban megérkeztek a zarándokok, s az ima folytatásával csak a keszthelyieket várják, akik legalább tizenhárom kilométert gyalogoltak. A helyiek és a már megérkezett zarándokok bementek a templomba imádkozni. Várakozás közben megismerkedtem Brieber Lászlóval, Balatonszentgyörgy plébánosával. A vidám, mosolygós pap épp kocsijába szállt be, hiszen vasárnap lévén több településen is miséznie kellett. Hívei azonban nem engedték el, míg nem készítettem róluk egy közös felvételt. A plébános már késésben volt, autójából visszaszólva kérte a helyieket: „méltó módon” fogadják az érkező zarándokokat. Nem sokkal később egy biciklis férfi jött a hírrel, hogy közelednek a keszthelyiek.

A zarándoklat onnan induló szakaszát a Cursillo tagjai szervezték, így a csoport elején a feszület mellett a mozgalom zászlaját is hozták a közösség tagjai. Hirtelen betöltötte a templom kertjét a harangzúgás, s a szentgyörgyiek is kivonultak az utcára a vendégek fogadására. A templomban aztán a Keszthelyről érkező Horváth Zsolt köszöntötte a hatvannál is több zarándokot. Mint később elmondta: vasárnap lévén a plébánosok – már amelyik településnek van – miséznek, így az élő rózsafüzér alatt civilek vezetik az imákat. Így történt Balatonszentgyörgyön is. Litániák, Mária-énekek, fohászok hangzottak el hazánkért, a Balaton körül lakókért, az ott pihenőkért. Körülbelül egy órával később a zarándokok a templomkertben szerény agapén vehettek részt, hogy némi energiát gyűjtve a gyönyörű napsütésben, ám rekkenő hőségben elinduljanak hazafelé, hogy Keszthelyen a karmeliták templomában misén vegyenek majd részt. Mielőtt elindultak volna, a zarándokok elmondták, az általános felajánlások mellett sokukat egyéni imaszándékok is vezették, vállalták a fáradságot családjukért, esetleg beteg rokonukért, válságban lévő házaspárokért, elkallódott, fiatal családtagjukért. Az imák, amelyek Mária segítségét, Jézus irgalmát, kegyelmét kérték, bizonyára kedvesek voltak Isten előtt, hiszen azokat áldozatot vállalva, a kényelmes vasárnapot gyaloglásra és imádságra váltva mondták. A Balaton környékiek ezen a napon csatlakoztak – immár második alkalommal – azokhoz az ezrekhez is, akik az országért szeretnének tenni, hogy boldogabb, békésebb, keresztényibb módon éljen mindenki Magyarországon.

Szólj hozzá!

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.