Fotó: Fazekas Lászlóné
1919. június 5-én törékeny, reverendás férfit kísértek a Császárt megszálló vöröskatonák a községháza előtt felállított akasztófához. Ő volt Wohlmuth Ferenc, a falu plébánosa, akinek csupán annyi volt a bűne, hogy „tette a dolgát”. Az 1919. március 21-én kikiáltott Tanácsköztársaság az év júniusára nehéz helyzetbe került, mivel „teljesen kifogyott a pénzük s hitelük” – fogalmazott Vörösváry Ernő, a vértanú plébános életrajzírója. Az országban egyre több helyen lázadtak fel a proletárdiktatúra ellen, így történt ez a Bakony és a Vértes találkozásánál fekvő településen is. Bár Wohlmuth óva intette a híveit minden erőszaktól, a vöröskatonák az általuk gyűlölt Egyház képviselőjeként őt vádolták meg az „ellenforradalom” kirobbantásával. A plébánost kötél általi halálra ítélték, amit a falu lakossága előtt hajtottak végre.
A hatalom akkori gyakorlói úgy vélték, ha megölik a pásztort, szétszéled a nyáj. Wohlmuth Ferenc vértanúsága azonban csak megerősítette a település önazonosságát. Száz évvel a kivégzés után ismét számos helyi és környékbeli hívő, valamint busszal és gyalog érkezett zarándok gyűlt össze a császári katolikus temetőben, hogy a kivégzett plébánosra emlékezzen. Az eseményen részt vett Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke; Pápai Lajos nyugalmazott győri megyéspüspök; Orbán Balázs miniszterhelyettes, a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára; Czunyiné Bertalan Judit országgyűlési képviselő; Popovics György, a Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés elnöke és Bozori Zsuzsanna, a kisbéri járási hivatal vezetője.
A megemlékezés Wohlmuth Ferenc sírjánál kezdődött, ahol Pápai Lajos nyugalmazott püspök imát mondott az egykori plébános boldoggá avatásáért. A közös imádságot koszorúzás követte, valamint az újonnan épült harangláb és lélekharang felavatása, amely a Wohlmuth Ferenc Alapítvány, valamint a vértanú szülőfaluja, Sopronnyék (Neckenmarkt, Ausztria) adományaiból készülhetett el. Az összefogásért és az adományokért Barcsik Tibor, az alapítvány elnöke mondott köszönetet, majd Veres András megyéspüspök megáldotta a lélekharangot, a haranglábat és az alatta elhelyezett Szűz Mária-szobrot.
Az emléknap a községháza előtt folytatódott, ahol Wohlmuth Ferenc az utolsó óráit töltötte. Beke Gyöngyi, Császár polgármestere ünnepi beszédében felelevenítette ezeket az órákat, valamint a vértanúságot megelőző éveket, melyek során Wohlmuth Ferenc számtalanszor bizonyította, hogy „senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért”. A plébános ritkán költött magára, emiatt sokan fukarnak tartották, holott vagyonából a falu szegényeit segítette, akik számára jótékonysági alapítványt is létrehozott. Beke Gyöngyi kifejtette, bár zárt ajtók és ablakok mögött, Wohlmuth Ferenc emlékét 1945 után is őrizték a településen: a községháza falán elhelyezett emléktábláját sem törték össze, hanem egy padláson rejtegették a rendszerváltásig, amikor is visszakerülhetett a helyére.
Orbán Balázs miniszterhelyettes beszédében hangsúlyozta, Wohlmuth Ferenc egyetlen bűne az volt, hogy „tette a dolgát”. Tudta, hogy katolikus papként nem támogathatja a divatos, ám felforgató ideológiát, a kommunizmust. Orbán Balázs Søren Kierkegaard dán filozófust idézte, miszerint aki a korszellemmel házasodik, az hamar megözvegyül. A megemlékezést ünnepi szentmise zárta a katolikus templom kertjében felállított rendezvénysátorban. A szertartás kezdetén Veres András megyéspüspök emlékeztetett Wohlmuth Ferenc 2016-ban kezdődött boldoggáavatási eljárására, majd hozzátette, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia döntésének értelmében nemsokára Szemelliker Antal, a szintén 1919-ben kivégzett fülesi plébános boldoggáavatási eljárása is elindulhat. Homíliájában Veres András megemlítette, hogy 2018 óta pünkösdhétfőn Szűz Máriát, az Egyház Anyját ünnepeljük. Mária az apostolokkal együtt volt a Szentlélek kiáradásának idején, így ő lett az egész Egyház édesanyja. A történelem során gyakran volt szükségünk az égi Édesanya támogatására; ő lett a vértanúk segítsége is, hiszen az Egyház történetét végigkísérték és ma is kísérik az üldöztetések.
Talán túl sokszor is emlegetjük, de nem lehet elégszer elmondani, hogy a kereszténység a legüldözöttebb vallás. A római császárok tömeges kivégzésekhez folyamodtak, de a francia forradalomnak és az annak szellemében született liberalizmusnak is egyik fő célja volt az Egyház megsemmisítése. Miért féltek az Egyháztól? Jobban hittek az Egyház erejében, mint maguk a hívek? Veres András hangsúlyozta, Krisztus Egyházát semmilyen emberi erő nem tudja elpusztítani, még a belső bűnök, az emberi gyengeségek sem. Az Egyház Krisztus alapította közösség, amelyet soha senki nem tudott legyőzni, és nem is tudja. A főpásztor hangsúlyozta, amíg üldöznek bennünket, és nem a bűneink miatt teszik, nincs okunk kétségbe esni, hiszen ez azt jelenti, hogy nem e világ szellemét akarjuk magunkra venni, hanem Krisztus útját akarjuk járni. Wohlmuth Ferencnek is azért kellett meghalnia, mert nem akart behódolni. „Imádkozzunk, hogy Isten és az Egyház szeretetét senki ne tudja megingatni bennünk. Legyen ebben példaképünk Wohlmuth Ferenc!” – buzdított prédikációja végén Veres András püspök.
A szentmise után Popovics György, a Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés elnöke oklevelet adott át Író Sándor császári plébánosnak, amely tanúsítja, hogy Wohlmuth Ferenc életműve bekerült a Komárom-Esztergom Megyei Értéktárba. Ezután Marton Judit, a Wohlmuth Ferenc Alapítvány kuratóriumi elnöke Wohlmuth Ferenc-díjat adományozott Pápai Lajos nyugalmazott püspöknek, Veres András megyéspüspöknek, valamint Josef Konrad Haspel bencés szerzetesnek, a Wohlmuth-életmű kutatójának. A megemlékezés végén Író Sándor plébános köszönetet mondott a szervezőknek és a megjelenteknek, majd szeretetvendégségre invitálta a megemlékezés résztvevőit.
