Szeged forgalmas belvárosában minden év novemberének végén figyelemfelhívó rendezvényt is szerveznek: virrasztást a hajléktalanokért. A szolidaritás éjszakájának programját idén Gyulay Endre nyugalmazott megyés püspök nyitotta meg, aki az evangéliumban is szereplő szamaritánus jóságát és önmegtagadását állította példaként a hallgatóság elé.

A rendezvényen természetesen maguk az érintettek is jelen voltak. A színpadon az ő verseik és zenéik is elhangozhattak, a rögtönzött kiállításon pedig kiváló rajzaikat, festményeiket tekinthették meg az érdeklődők.

A szervezők jól tudják, hogy a problémáról való beszéd, az ezen az éjszakán kiosztott egy tál meleg étel vagy a hajnalig tartó virrasztás kevés a probléma megoldásához. Kiváltképp, hogy a nyomor, a nélkülözés sok hajléktalan ember személyiségére mélyen rányomja a bélyegét, és súlyosan meggyengíti a felemelkedésre való akaratát, igyekezetét. Az egyetemi lelkészséghez tartozó önkéntes fiatalok hiszik és vallják, hogy keresztény elkötelezettségükhöz szorosan hozzátartozik a szolidaritás: nem megítélni kell a bajban levőt, azt kutatva, kinek a hibájából került oda, hanem segíteni őt legalább a napi túlélésben, és ha lehet, azon túl is, annak a teremtő Istennek a nevében, aki azért jött el, hogy „életük legyen és bőségben legyen” (Jn 10,10).