Fotó: Lambert Attila
A múzeum válogatott Prokop-anyagából létrehozott állandó kiállítást bejáró tárlatvezetés előtt Vörös Márta az Astriceum előcsarnokában tartott vetített képes előadást a pap festő nagyszabású templomi munkáiról. De egészen a kezdetekig visszatekintett, ugyanis a sokféle -izmust, stílust és festészeti technikát felvonultató életmű áttekintésének kiindulópontja az a két – Máriát, illetve Krisztust ábrázoló – grafika volt, amelyet Prokop Péter 1942. március 25-ére („Újmisém emlékére”) készített. A művész Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyében található grandiózusabb alkotásainak szemlézése Nagykékes megmentésre váró, felújításra szoruló Szent Gellért-kápolnájának szenteket ábrázoló sorozatával kezdődött. A sükösdi Mindenszentek-templomban a lecserélt főoltárkép helyére került a barokk közegben feszülő, teljes falat kitöltő, hatalmas freskó, amelynek erőteljes kifejezőeszközei, különös (például a pokolba tartók csoportját ábrázoló) részletei ma is meglepik a nézőt. Prokop-munkák találhatók Dunatetétlen Krisztus Király-templomában és a keceli, újfalusi iskola kápolnájában is. Bácsbokod barokk kori, a XX. század 10-es éveiben alaposan kibővített templomában egy szuggesztív Utolsó vacsora őrzi a művész emlékét. Bácsszőlősön Szent Orbánt örökítette meg, a mélykúti – szárnyasoltár-szerűen osztott, háromrészes – főoltárképen pedig Árpád-házi Szent Erzsébetet ábrázolta. Vörös Márta Prokop Péter egyik legszebb alkotásaként emlegette ezt az utóbbi alkotást. A múzeumvezető röviden kitért a bajai belvárosi templom torony alatti terében látható, Szent Rita sorsát feldolgozó ciklusra, valamint a kaskantyúi és a hajósi képsorozatokra is.
Az Astriceum Akit szeretett Jézus című álladó tárlata Az angyali üdvözlet és a Golgota, a hit tanúságtételeinek nagy gondolati-lelki ívei alá gyűjtve térben, időben és stíluskísérletek szempontjából is átfogó képet ad Prokop Péter munkásságáról. Szent Család-ábrázolások és passiójelenetek, csendéletek és tájképek, portrék és expresszionista látomások tükrözik sokoldalúságát.
A száz éve született pap festőért felajánlott szentmise bevezetőjében Bábel Balázs külön köszöntötte a szertartáson koncelebráló Pénzes János szabadkai püspököt, aki személyesen is ismerte Prokop Pétert. Homíliájában az érsek a január 6-án született, minden szépben az Istent kereső lelkipásztor művész pályafutását a számára programot adó vízkereszt, az Úr megjelenését és a napkeleti bölcsek hódolatát kifejező ünnep fényében láttatta.
A főpásztor által kiemelt, Prokop Pétertől vett idézet lényegi, sokat eláruló ars poetica: „A boldogságot hajszolom egész életemben, de soha el nem érem. Jelentkezzék, kinek más a véleménye. Nem lehet ilyen kegyetlen, aki teremtett, hogy amire születtem, el ne érjem. Légszomjat oltott volna belém, hogy soha ne lélegezzek? Ekkora csalónak hogy tételezed föl a célratörő bölcsességet? Kielégíthetetlen a földi hajszánk, hogy el ne feledjük, nála lesz a beteljesülés, ha hozzá eljutunk. Sikertelenségeink a legmegbízhatóbb remény jelei. Éhségünk csak a vele betelés által oszlik szét. Onnét még nem jött vissza senki, mégis nyugodt vagyok. A végtelenre és örökké-levésre sóvárgom. A legfőbb argumentumom. E tudat nélkül a mindennapi tyúkkapargatás kétségbeejtő volna. Mikor én mondom, s majd nekem kívánják, az örök világosság fényeskedjék neki, a halálban találok olthatatlan szerelemre. Ölelem véget nem érő célom. Atyám, te leszel otthonom, ki adja az örök megnyugvást mindannyiunknak.”
Prokop Péter sok szálon kötődött szülővárosához és a főszékesegyházhoz: 1942-ben itt szentelték pappá, 2003-ban bekövetkezett halála után e templomban búcsúztatták. Több ezer képet hagyott hátra. Évtizedekig Rómában élt és alkotott, a 60-as évek első felében díszletfestőként, a Sixtus-kápolna Utolsó ítélet freskójának egyik megidézőjeként vett részt a Michelangelóról szóló nagyszabású játékfilm előkészületeiben.
Jól ismerte a kortárs festőket, a különböző művészeti irányzatokat, de kedvence két régi nagy mester maradt. Az említett Michelangelo mellett a boldoggá avatott Fra Angelicóhoz – egy másik Péterhez, polgári nevén Guido di Pietróhoz – fűzte különleges lelki rokonság. Vele együtt vallotta: „Aki meg akarja festeni Krisztust, együtt kell élnie vele.” Kortársa, a svájci teológus, Hans Urs von Balthasar színházi terminológiával élve a drámán, a hatalmas Isten-drámán keresztül közelítette meg a misztériumot. Az érsek szerint az örökösen Isten látására vágyakozó, a szépséget folyamatosan újrafogalmazó Prokop Péter a szakrális művészetével betlehemi csillag módjára akarta Krisztushoz vezetni a munkáit szemlélőket. Miközben kitartóan kereste az legfőbb igazat, jót és szépet, ahogyan ezt annak idején a napkeleti bölcsek tették.
