Mivel mindez éppen akkor történt, amikor a Fülöp-szigeteken végigsöpört a tájfun, arra gondoltam: én mással nem tudok enyhíteni ezeknek az embereknek a szenvedésein, csak azzal, amit rajzoltam. A képeslap forgalmazójával, az Ecclesia Szövetkezettel egyeztetve arra jutottunk, hogy amint lehet, kiküldjük a Fülöp-szigetekre ezeket a képeket. Megbeszéltem a közösség elöljárójával is, de vártunk még, mert eleinte az ottaniaknak kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, mintsem hogy karácsonyi lapokkal foglalkozzanak.
Amikor értesültünk arról, hogy Tacloban városát milyen pusztítás érte, rögtön eszünkbe jutott, hogy élnek ott magyar verbiták – az Isteni Ige Társasága és a szociális testvérek karizmája nagyon hasonló –, akiket imáinkba is belefoglaltunk. Szinte magától adódott, hogy hozzájuk fordulunk segítségért tervünk megvalósításához. Egy év múlva, 2014 szeptemberében megkerestük az ötletünkkel Lányi Béla SVD testvért. Ő hozott össze bennünket Darwin Loro misszióstestvérrel, aki az ottani iskola személyzeti vezetője. Nagyon megörült a kezdeményezésünknek. Postán feladtuk a csomagokat, és a lapokat novemberben ki is osztották a gyerekeknek. Még éppen időben, mert nem sokkal később ismét elérte a Fülöp-szigeteki partokat egy tájfun, bár ez szerencsére nem volt olyan erős, mint az előző. Darwin testvér később elküldte nekünk azokat a képeket, amelyek az átadáskor készültek. Nekem ez volt a karácsonyi ajándékom.
Hozzátartozik a történethez, hogy 2012-ben magam is jártam a Fülöp-szigeteki szociális testvéreknél. Nagyon sok helyen megfordultam, nyomortelepeken is. Vittem magammal rajzokat, és láttam, milyen nagy örömmel fogadták ezeket a gyerekek. Nagyon megérintett a nyomoruk, már régóta a szívemben voltak ezek az emberek. Ez a kis ajándék apró dolognak tűnik, ugyanakkor a szeretetnek egy jelentőségteljes megnyilvánulása is. A szépség képes arra, hogy reményt adjon az emberi nyomorúság közepette. A művészet ajándék lehet, annak ellenére, hogy konkrét haszna nincs. Ám ha hiányzik, akkor kevesebb lesz az életünk. Ezen a helyen a tájfun szinte mindent lerombolt, a szépséget is, amelynek éppen az lenne a feladata, hogy önmagán túlra mutasson, hogy ráirányítsa a figyelmet Isten világára. Abban bíztam, hogy ez a rajz emlékeztetheti majd az ott élőket arra, hogy létezik a szépség, s így talán a remény jele lehet annak a kétezer diáknak, akik megkapták a képeslapokat. Úgy érzem, a Szentlélek indította el bennem ezt a gondolatot, és ő is vitte végbe.
Lejegyezte: Baranyai Béla
Fotó: Darwin
